Kultúra 2012. 10. 28.

Rák Viki új szerepben

Néhány évvel ezelőtt a legismertebb szlovákiai magyar lett, akit milliók ismertek a televízió képernyőiről. Azóta a tévé háttérbe szorult, de Kassán és Komáromban is folyamatosan bizonyítja, Ildikó, Agáta vagy Tünde szerepén túl is van élet. Rák Vikivel beszélgettünk. 


Mivel foglalkozik mostanság a színházban?

Szeptemberben kezdődött az új évadunk, ahol az első előadás a fiúké lesz, mégpedig Dudás Péter, Nádasdi Péter és Petrik Szilárdé, akik Jasmina Reza: Művészet c. darabját fogják bemutatni október 18-án Michal Vajdička rendezésében. A társulat többi tagja, köztük szerény személyem is, felújítjuk a tavalyi évad előadásait, amelyeket Kassán vagy tájelőadásban játszunk. A nagysikerű Gergő és az álomfogót, a Színházkomédiát, a Pletykák-at és Az aranyműves boltja előtt című Karol Wojtyla tollából írt előadásunkat is.

Eközben Lakatos Róbert zenei vezetőnkkel egy dalestet készítünk a kedves közönségnek rengeteg nagy slágerrel „Kassa a szerelem városa” címmel aminek november 27-én lesz a bemutatója Kassán. Komáromban pedig a Tiszti Pavilonban is lesz november 23-án előadásunk a már említett Színházkomédiával, aminek a Thália színház igazgatója, Czajlik József a rendezője. Minden kedves csallóközit és környékbélit nagy szeretettel várunk.

És a televízió végleg háttérbe szorult?

Igen, egyelőre igen.

 

Nehéz volt elviselni a hirtelen jött rendkívüli érdeklődést a közönség és média részéről?

A hírnév – ha nevezhetem ennek, – nagyon hirtelen és váratlanul jött. Így őszintén, nem is volt vele időm foglalkozni. Nagyon meglepett a média érdeklődése, hisz előtte nem olvastam bulvárlapokat, sőt, még csak nem is lapoztam őket, így a szlovák médiában nagyon zöldfülű voltam. Ha felhívott egy „kedves” újságíró és a magánéletemről kérdezett, mint ahogy azt otthon megtanították, nagyon őszintén és kedvesen válaszoltam, majd mindig nagyon meglepődtem, milyen szörnyűséget sikerült ebből az adott napilapnak „kifabrikálnia”. Eleinte nagyon megviselt, de utána szó szerint megtanultam, melyik kérdésre hogyan kell válaszolni. Nagyon zárkózott lettem a napilapokkal szemben, így szerencsére az érdeklődésük is elapadt egy idő után. Arról nem is beszélve, hogy nem igazán tudtak rólam érdekesebb bulvárcikkeket írni, mert nem voltam hajlandó belemenni egyes előre megtervezett játékokba, csakhogy címlapon legyek.

A magánéletem pedig teljesen hétköznapi, így nincs is mivel foglalkozniuk. Ami viszont nagyon jól esett, az a közönség közvetlensége és kedvessége. Ha megállítanak az utcán, mindenki úgy szól hozzám, mintha egy régi ismerősük lennék, és gyakran megesik, hogy elmesélik akár a magánéletük egy részét is. Úgy, mint amikor egy kedves szomszédasszonynak elmondják bújukat, örömüket, mesélnek az unokákról, munkájukról, elmesélik, mennyire szerettek nevetni a sorozaton, és mennyire hiányzik nekik. Ilyenkor boldogság tölt el, hogy sikerült valami maradandót készíteni, ami az embereket vidámmá tette, legalább néhány órára.

Megváltoztatta ez a „nagy felhajtás” Rák Vikit?

Nem, nem hiszem.

És ebben a szlovák „sztárvilágban” talált barátokat?

Nem, igazi barátságok nem születtek a hat éves tévés munkáim alatt. De minden kollégával nagyon jókat beszélgettünk a sminkszobában, szünetben, vagy ritkán egy kávé mellett a stúdión kívül.

Egyébként nyugodtabbak jelenleg a napjai?

Ezt nem állíthatom, ugyanis október 1-én nyitottam Pozsonyban, a Magyar Intézet épületében egy kávézót, ami most lefoglalja minden szabadidőmet. Ha épp nem próbálok Kassán, vagy nincsenek előadásaim, akkor a kávézóban vagyok, amit nagyon élvezek. Mindig is vágytam egy olyan helyre, aminek én vagyok az ura, s ami több, mint csak egy kávéház. Egy olyan teret, klubot szeretnék kialakítani, megvalósítani, ahol az irodalom, a művészet és a zene is aktívan részese a Café Nappali életének. Irodalmi beszélgetések, előadások, koncertek, filmvetítések vannak és lesznek. Az első Deja Vu koncertünk is nagyon jól sikerült, aminek Kálloy Molnár Péter volt a vendége Hrutka Róberttel, akiknek ezennel is köszönjük, hogy eljöttek és fantasztikus hangulatot teremtettek. A következő vendégünk Peter Lipa lesz november 6-án és bízom benne, hogy az is egy nagyon jó este lesz.

Egyébként Pozsony vagy Kassa áll most közelebb a szívéhez?

Nem tudom különválasztani ezt a két várost. Pozsony eddig csak a magánéletemé volt. Itt van a lakásom, amit nagyon szeretek, a párom, viszont most már a kávéházam is. Kassa pedig a színházé, amit ugyancsak nagyon szeretek. Tizennyolc éves korom óta Kassán játszottam. Itt találkoztam először a színházzal, mint színész. Innen mentem főiskolára, ide tértem vissza. Közelebb állt hozzám a színház, a város és a barátaim miatt, de bízom benne, hogy a kávéház segítségével Pozsony is igazi otthonom lesz.

(Rajkovics Péter, Csallóköz hetilap)

Szólj hozzá!