67 kiló mínusz – és egy teljesen új élet

Galla Vikit alig ismerik meg volt osztálytársai. A gimiben még 130 kilót nyomott alatta a mérleg – most, 24 évesen, gyönyörű, karcsú nő lett belőle. Jelenleg 63 kiló, de az edzéstervének nincs vége: jelenleg azon dolgozik, hogy formásabbá váljon. Története igazi motiváció lehet: semmi sem lehetetlen, ha elég kitartóak vagyunk.

„Sosem táplálkoztam egészségtelenül, egyszerűen az a típus vagyok, akire gyorsan szaladnak fel a kilók – meséli. – Gyermekként is olyan „kis husi” voltam, túlsúlyossá észrevétlenül, a serdülőkorban váltam. Érdekes egyébként, hogy annak ellenére, hogy 130 kilós voltam, az egészségemnek kutya baja sem volt (talán fiatal szervezetem végett), és a tornaórákkal se volt semmi bajom. Simán megcsináltam a hidat, hullahopp karikáztam, mozogtam. A társasági élettel se volt gondom: mindig is aktív társasági, sőt, társadalmi életet éltem. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy tagja vagyok az MKP ifjúsági szervezetének, a Via Novának valamint a Vöröskeresztnek is, és ezek a dolgok mindig is érdekeltek. Egyszóval nem éreztem magam szerencsétlennek csak azért, mert duci lány vagyok.

Ugyanakkor vajon melyik nő nem szeretne csinosabb, attraktívabb lenni, vajon ki az, aki nem szeretne közülük jobb alakot? Fiatal voltam, és szerettem volna jobban kinézni. Az érettségi után úgy határoztam, életmódot váltok. Elsősorban kizártam az édesített üdítőket, és nem fogyasztottam semmilyen fehér lisztből készült pékárut. Csak a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek, tészták jöhettek számításba. Azelőtt se zabáltam magam túl, úgyhogy a mennyiséggel nem volt problémám, igaz, arra odafigyeltem, hogy többször egyek kevesebbet. Már ezzel elindult a fogyási folyamat. Az igazi lökést azonban az adta, amikor végigcsináltam az ismert 90 napos diétát. SOSEM ÉHEZTETTEM MAGAM – például a 90 naposnál kihagytam az „üres napokat”, azaz amikor nem lett volna szabad semmit se enni.

A 90 napos után sokan visszahíznak. Úgy gondolom, az a gond, hogy úgy állítják be az agyukat: „Végigszenvedem ezt a 90 napot, aztán ide nekem a tejfölös csibepörköltet nokedlivel!” Nem értik meg, hogy valódi eredmények csak életmódváltással érhetők el, amihez jó kezdet lehet ez a fajta diéta. És nem kell szenvedni: az előírások csak fogódzók, a recepteket alakíthatjuk saját szájízünk szerint. Én egyébként Jámbor Mariann 90 napos diéta könyvét vettem alapul, ajánlom mindenki figyelmébe, jó kis receptek vannak benne, és pdf formátumban is elérhető.
A diétát háromszor csináltam végig, természetesen pár hónapos szüneteket tartva köztük. Így aztán nagyon hamar, már az első évben lefogytam 20 kilót. Ahogy azt már mondtam, mindig is mozgékony voltam, azonban a rendszeres sportoláshoz csak ezután kezdtem hozzá. Itt se erőltettem a dolgokat. Eleinte csak heti kétszer sportoltam valamit, aztán az évek alatt egyre többet és többet. Szeretek futni, kerékpározni, korcsolyázni, súlyzós edzéseket végezni, imádok hullahopp-karikázni.

Ahogy teltek az évek, úgy vált az étrendem is egyre egészségesebbé. Magamnak főzök, és mondhatom, igen finomakat eszek! Még néhány évvel ezelőtt ettem nyalánkságokat is: megtanultam, illetve továbbfejlesztettem néhány egészséges süti receptjét. Így minden lelkiismeret-furdalás nélkül ehettem édességet is. Azonban az utóbbi időben eljutottam arra a szintre, hogy egyáltalán nem fogyasztok ilyesmit, se csokika, se sütike… Nem arról van szó, hogy megvonom magamtól, hanem egyszerűen nem is kívánom!

Tavaly olyan 73 kiló voltam már csak – ami 173 cm-es magasságomhoz és erős csontozatomhoz képest azt jelenti, hogy már elégedetten nézhettem tükörbe. Elég karcsú voltam, elértem amit akartam. Ugyanakkor úgy éreztem: ideje most már formásabbá válni, komolyabb izommunkát végezni.

Egy munkatársamon keresztül eljutottam Svanczár Robi edzőhöz, az ő irányítása alatt sikerült tavasz óta további 10 kilótól megszabadulni! Az általa összeállított, szálkásító étrendet követem, ezen kívül naponta edzem. Látom, ahogy alakul, formálódik a testem, emellett rengeteg az energiám!

Történetemmel szeretnék másokat is motiválni: az álomalak nem elérhetetlen! Igen, vannak akadályok, nehézségek, rossz napok és időszakok, de kitartással minden lehetséges. Emellett szeretnék köszönetet mondani a családomnak, barátaimnak és az most már edzőmnek is, hogy mindig mellettem álltak, és mindenben támogattak!”

Dráfi Anikó