A komáromi benei óvoda kreatív gondnoka
Karbantartóként dolgozik. Rajong a gyermekekért, mivel az óvoda falai közt is napról napra összeköttetésben áll velük. Kreativitását dícsérik az alkotásai: henna-, arc-, üveg-, csillámfestő, mézeskalács sütéssel, díszítéssel foglalkozik, üvegezik, különböző dekorációkat készít bármilyen anyagból, amire rálel. Belekóstolt az íjászatba is…Kliment Andreával, a kétgyermekes családanyával beszélgettem:
„Ami a jelenlegi munkakörömet illeti, a benei óvodában, gondnokként dolgozom, ami magában foglalja az apróbb javításokat, rendrakást az udvaron, kiskert gondozását, de a belső tér tisztaságáért, sőt díszítéséért is én felelek. Nem okoz problémát az sem, ha a fűtés is a feladataim közé tartozik, mivel fellelkesít az a tudat, hogy a gyermekekkel is nap mint nap kontaktusba kerülök, és tevékenyen részt veszek akár az öltöztetésben, de a nevelői, kreatív munkákban, foglalkozásokban egyaránt. A kicsikkel történő kommunikációt otthon, családi fészekben is gyakorlom, mivel két csemetém, az ötéves Ádám, és a tízéves Ákos irányában táplált szeretetem, rajongásom is hatalmas.-mondta büszkén, csillogó szemekkel, amikor épp belépett az ajtón a kis Ádi, és pár darab mézeskaláccsal a tarsolyában, kissé szégyenlősen eltűnt. Édesanyja kis szünet után az egyik fő hobbijával, a „mézeskalácsozással” folytatta:
„Ünnepek előtt már-már tradícióvá vált, hogy a család együtt süti a mézeskalácsokat. Először csak saját részre készült, anyai, „titkos” recept alapján, majd ajándékba, és a pozitív visszajelzések hatására elkezdtem vele komolyabban is foglalkozni. Ha felfedeztem valamilyen érdekes mintát, vagy figurát, elkészítettem. A munkahelyemen is nagy sikert aratott a pedagógusok és a kisgyermekek körében. Idén, adventi naptárt is kreáltam számukra, és abba rejtettem a finomságokat. Lényegében bármit elkészítek az édességből, amelyekből különböző változatok születtek-születnek. Csillag minta, karácsonyfa, kis falu, templom, hóember, mécsestartó, magyar címert ábrázoló mézes különlegesség. Apró ajándékok ezek, de nagyon praktikusak. Az íz, forma, díszítés is saját, és az ötletek, kívánságok alapján, a fantáziám által vezérelve kreálom. Természetesen készítek tej- és lisztérzékenyek számára is. Nagyon szeretem a kihívásokat, amiben látok rációt, és kivitelezhető, miért ne? Mindenbe belefogok, amibe csak lehet. Nem ismerek lehetetlent, csak tehetetlent…-mondta mosolyogva, majd az egyéb kreatív alkotásait mutatta be:
„Henna-, arc-, üveg-, csillám-, és esküvői testfestéssel is foglalatoskodom. Ezekben az ágakban egy ideig vállalkoztam is. A csillámfestést szeretem a legjobban, mivel kortól függetlenül, akár egy bálba, partira, a megfelelő öltözékhez, ékszerhez diszkrét kiegészítőt gyorsan, s egyszerűen helyezhetek fel. Nagyszerű dolgokat lehet kihozni az egészből, és a világháló is óriási segítséggel, instrukciókkal lát el, a minták tekintetében. Farsang, szalagavató, szilveszteri bál, bármilyen alkalom, akár nyaklánc, gyűrű helyett varázsolunk egy díszítést, vagy tetoválás ideiglenes eltüntetését is megoldottuk már púderral és ezüsttel láthatatlanná tettük. Nem sablonnal, hanam szabad kézzel dolgozom, felrajzolom, aztán jöhet a testragasztó, majd a kiválasztott csillámot felviszem a kívánt felületre. Az arc-, hennafestés főleg nyáron, de a többi, az év minden szakában alkalmazható, „gyakorolható”.
Ami az igazi kézműves-foglalkozásokat illeti, az üvegfestésben, szalvéta technikában vagyok otthon, de mostanság előnyben részesítem az akrillal festett dolgokat. A dísztárgyak vonalán időzve: szalvétatartók, vázák, tálak, bögrék, esküvői, szülinapi poharak, borosüvegek motívumokkal és igény szerint, feliratokkal történő ellátása. Karácsonyi gömböket is készítettem, egy ismerősöm által Ausztriába. Több száz, egyedi, természetesen ünnepi motívummal ellátott, festett „szerzet” született meg pár hét alatt, amelyeket szintén akrillal díszítettem. Repesztőlakkot használtam, és a háromdimenziós hatást struktúrpasztával értem el. A visszajelzések pozitívnak nevezhetőek, mivel még érkezett megrendelés, így az ünnepek alatt sem fogok unatkozni. Ha végzem, és a kezem ügyébe kerül bármilyen papír, sógyurma, vagy valamilyen anyag, és mindjárt azon kapom magam, hogy töröm a fejem, hogy mit tudnék készíteni belőlük?! Azt szoktam mondani, hogy munkára fel, és kreatívkodjunk! Az év minden szakában örömet szerezni az ovisoknak, családtagjaimnak, barátaimnak, akik a kisebb ajándékoknak is nagyon örülnek, és leírhatatlan boldogság tölt el, ha esetleg „csak” szeretetadagot is kapok honorárium gyanánt…”
Mint azt Andi elmondta, dédelgetett álma, a panelt felcserélni egy parasztházzal, amely az elképzelése alapján hatalmas telekkel rendelkezne. Ott szeretné majd nyaranként vendégül látni a vakációt tartalmasan eltölteni vagyó gyerkőcöket! Emberközelivé tenné az emberpalántákkal az élő természetet, s elsődleges céljai közt szerepel, hogy felelevenítse, életben tartsa, a maga szerény eszközeivel is őseink szokásait, pl. jurtával, kézműves-foglalkozásokkal, és a másik nagy szerelmével, az íjászkodással. Nemes gondolatok ezek! Csak szorítani tudunk, hogy az álomból valóság váljon…
(kép és szöveg: Holecz Attila, Csallóköz hetilap)
