A szerelmes, álmodozó lány a Magyarockból

Idén fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte a Pro Urbe-díjas, dél-komáromi Magyarock Dalszínház társulata. Az elmúlt tíz évben 14 nagyszínpadi bemutatót tartottak. Köztük volt négy ősbemutató. Több, mint 300 előadást abszolváltak országszerte, de eljutottak Felvidékre, Erdélybe és Szlovéniába is. Júliusban újabb nagy dobásra készülnek. A társulat tagjai közül szinte elbűvölt bennünket Kuczmann Ágnes, aki nemcsak énekhangjával, játékával, hanem kislányos bájával, pozitív kisugárzásával is rendre varázsol.

Look: Mikor, és milyen módon kerültél a társulathoz?

Ági: 2002 áprilisában, egy ajánlásra kerültem az épp megalakult Dalszínházhoz. Előtte két éven keresztül a komáromi Egressy Béni Zeneiskolában, Hozák Adrienn tanárnőnél éneket tanultam. Üresedés volt, meghallgattak és sikerült. Az első alakításom: A költő visszatér című darabból, Zsuzsanna szerepe volt, ami természetesen maradandó élményként raktározódott el bennem.

Look: Érdekes, hogy már nem jársz énektanárhoz, és ennek ellenére pompásan dalolsz.

Ági: Tizennégy éves koromban volt egy csúnya hangszálgyulladásom. A kórházi ágyat is nyomtam, és azóta önképzéssel, autodidakta módon próbálom elsajátítani a szakma csínyját-bínyját. Egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam egy hangképző cd-t, amit még Angliából hozott. Átlagban napi fél, egy óra gyakorlás.

Look: Melyik a kedvenc darabod?

Ági: A kedvencem mindig az épp aktuális darab, amit utoljára előadtunk, mert abban mindig ott a kihívás. Most az Anconai szerelmesek. Ebben a vérbő, olasz komédiában, ami rengeteg remek zenével van megspékelve, kettős szerepet kellett eljátszanom. Eddig ilyen még nem volt, mivel átlagban a darabokban naivát alakítottam. Most pedig meg tudtam mutatni a másik oldalamat is, ami egyrészt komikus volt, de természetesen a szerelmes-álmodozó lány „beütés“ sem maradhatott el.

Look: Vajon, az életben is hasonló típusú lány vagy, mint amilyen szerepeket kapsz? Szerelmes, álmodozó?

Ági: Valószínűleg ez a karakterem. De sokszor mondtam már Vizeli Csabinak, hogy egyszer már nagyon szívesen eljátszanék egy gonosz szerepet is, hogy megtudnám azt, vajon abban milyen lennék?! Csak kevés ilyen van, tehát várok a gonoszra rendületlenül…

Look: Mi az oka annak, hogy immáron tíz éve kitartasz a Magyarock mellett?

Ági: Elsődlegesen a remek, fiatal kollektíva az oka, másrészt viszont itt van lehetőségem arra, hogy nagyobb, s főszerepeket kapjak. Ha felkerülnék Pestre, ott azt néznék, hogy kinek a kije ez a lány, s milyen a végzettsége? Rendelkezik-e a megfelelő „papírossal“? A tehetség sokszor csak utána következik a fontossági sorrendben, ami szomorú dolog. Egyébként már voltam meghallgatáson az Operettszínházban, de ott is már előre megvolt jóformán a szereposztás. Az első rostán túljutottam, de a második kör már nem sikerült.

Look: Hogy teszed magadévá a szerepeket? Ki, illetve mi az, ami a segítségedre szolgál?

Ági: Sokat járok más színházakba megtekinteni különféle darabokat, amelyeket több szemszögből elemzünk. Igyekszem elraktározni magamban, és segíthetnek a szerep megformálásában. A szövegkönyvet rengetegszer „átnyálazom“, és ez alapján kialakul bennem egy kép. Aztán persze a rendezői instrukciók tovább segítenek a karakter sikeres, s mondhatni egyedi színre vitelében. Akkor jön elő az igazi varázs, amikor ott állunk a premieren. A fények, ruhák, az az érzés…

Look: Amilyen magabiztosan, remekül mozogsz a színpadon, a beszélgetésünk alkalmával izgatottnak tűnsz. Nem bántunk!

Ági: Rettentően izgulós, lámpalázas típus vagyok. A premiernapon mindig, meg talán utána is, de természetesen ez mérséklődik. Egyébként örülök, hogy ez nem tűnt fel nektek a darabok közben, csak itt és most. Valószínűleg jól palástolom.

Look: Milyen szerepet játszanál el legszívesebben, amire még nem volt lehetőséged?

Ági: Lényegében bármit, csak a színpadon állhassak. Sajnos, erre nincs mindig lehetőség, és megélni sem lehet belőle. Az álmom egy nagy kőszínház, több ezer ember előtt egy főszerep. Nagyon élveztem pl. a Fehérlaposok című rockopera felvidéki, révkomáromi ősbemutatóját. A rockopera két ifjú pár megpróbáltatásain keresztül tárta a közönség elé a kitelepítések korszakának megannyi fájdalmát. A végén állva tapsoltak, és ez nagyon megható volt. De pl. Ete községben, a Valahol Európában című darabban, amelyben Éva szerepét alakítottam, még a színésztársaim is ledöbbentek azon, hogy az utolsó szám végén sírtam.

Look: A következő nagy dobásotok júliusban várható: A púpos musical ősbemutatója, Dél-Komáromban!

Ági: Úgy gondolom, hogy ez az általunk is nagyon várt ősbemutató, a Magyarock 10 éves munkájának a csúcsa lesz. Másik Lehel és Vizeli Csaba, két éve a Madách Musical pályázatán döntőbe került a művel, s azóta is finomítgatták, javították. Egy igazi nagyszabású, kalandos, romantikus musical készült a számtalan filmfeldolgozást megélt Lagardére lovag történetéből, mely igazi közönségsikerre tarthat számot. Nagy örömömre, a Will Shakespeare után ismételten együtt dolgozhatunk az ország egyik legjobb színpadi koreográfusával, Bakó Gáborral, illetve a magyar musicaljátszás nagyjaival. Többek között a társulatot erősíti Pankotay Péter, Csengeri Attila, Fésűs Nelly, s reményeink szerint Vikidál Gyula is. Én magam a lovag szerelmét, Aurore-t alakítom, s már nagyon várom a július közepén esedékes premiert, melyre mindenkit nagy szeretettel invitálok a Jókai ligetbe!

(ha, look magazine)