DENIZ-A „mocskosul“ őszinte kazincbarcikai MC!

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származó srác egyszerű, de lényegretörő szövegalkotással, sallangmentes montázsokkal a durva valóságot adja vissza a dalai által. Nem nagyzol, egyfajta társadalmi érzékenység jellemző rá. Vele beszélgettünk.

Look: Mikor ismerkedtél meg a rapzenével, és mit jelent számodra?

Deniz: Egész kiskoromban találkoztam már itt-ott a hip-hop zenével. Például általános iskola napköziben Animal Cannibalst hallgattunk délután. A zenéléssel hozzáteszek valamit a világhoz, ami talán maradandó. A szövegírás, a fellépések, maga a zene számomra egyenlő a levegővétellel.

Look: Viszont azt is pörgeted, hogy a zene számodra MENEDÉK.

Deniz: Valamilyen szinten igen. Abból kifolyólag, amit már említettem, hogy aki zenével foglalkozik, és tényleg szereti ezt csinálni, annak minden folyamat olyan, mint a levegővétel. Olyan szempontból már nem a klasszikus értelmében vett menedék, hogy 26 éves vagyok, és már nincs szükségem arra,  hogy „elbújjak” a dolgok elől.

Look: A szövegeid hatványozottan a valóságot adják vissza. Mi, illetve ki inspirál Téged?

Deniz: Nincs mi és nincs ki. Illetve van, de inkább az „egész”. Nincs ebben semmi különösebb megfejtés. Amit látok, amit hallok, amit érzek, az visszaköszön a dalokban.

Look: 2005-ben, Dalban mondtad el országnak-világnak. Ami bökte a „csőrödet”, elpörgetted a nyelveddel.  Ezáltal ismertté váltál?

Deniz: Nem váltam ismertté. Eljutott egy nagyon szűk körhöz a szcénán belül, ami szép lassan tágulni kezdett. Volt egy-két fellépés, kaptam egypár levelet, de kb. ennyi.  Komolyabban egy éve indult el a dolog. A rádiós játszások sokat dobtak rajta, de most sem vagyok ismert, csak ismertebb.

Look: Március 17-én megjelent az Eufória, ami nagyon ütősre sikeredett. Magasra tetted a mércét. Személy szerint nagyon kedvelem. Mesélj valamit a korongról!

Deniz: Örülök, hogy tetszik. Ha a száraz adatok érdekelnek, akkor közreműködik a lemezen: Sub Bass Monster, Palej Niki, Papp Szabi-a Supernem-ből, Szabó Balázs, Copy Con, Dnekes, Fura Csé, Artoscsaba, MC Gőz, DJ Dugó-a Vinyl Warriorz-ból. Én csak annyit mesélnék róla, hogy az összes dal szerelem volt első hallásra!

Look: Jöttek az új videók is, amelyek remekek. Mekkora költségvetésből dobtátok össze?

Deniz: Változó. De néha el sem hinnéd, milyen alacsony költségekkel dolgoztunk. Inkább az ötletek és a kreativitás az, amire hagyatkozni tudunk, nem a pénztárcánk.

Look: A szövegeken-dalokon keresztül formálhatod a fiatalokat is, esetleg tanácsot adhatsz. Motivál ez Téged?

Deniz: Mindig csak a saját érzéseim kerülnek egy dalba, máshogy ez nem is történhetne. Nem akarok nevelni senkit, csak elmondom én, hogy látom a dolgokat. Megoldást sokszor nem is adok a dalokban, mert találja meg mindenki a maga útját! Hogy is jönnék én ahhoz, hogy neveljek bárkit?! De ha már a fiataloknál tartunk, azt azért világossá teszem például, hogy nem vagy normális, ha a világháló előtt éled le az életed, és ezt még élvezed is!

Look: Egy „átlagos” rapper előnyben részesíti a csajokkal történő hepajt, bulizást orrvérzésig, és a nagyzolás sem maradhat el. Te viszont őszinte vagy, de a keserűség, cinizmus és az irónia sem maradhat el. Sőt!

Deniz: Figyelj! Csak arról tudsz hitelesen beszélni, amiből jöttél. Csak akkor lehetsz hiteles, ha azt mondod, amit tényleg gondolsz! Hogy néznék ki én egy olyan videóban, ahol meztelen sunákra öntöm a pezsgőt, pisztollyal mutogatok, és szórom a pénzt? Az nem én vagyok. Van aki tényleg így él, van aki csak szeretne, és így éli ki magát. Engem más dolgok foglalkoztatnak. Azok, amiket a dalokban hallotok.

Look: A hazám dal után, az egyik kedvencem a következő: Ha fájni kell fájjon! Nem túl optimista, de nagyon ütős.

Deniz: Valóban nem az, de direkt nyitott a vége, és nyilván nem az a megoldás, amit a klip sugall a végén. Remélem, sokan ezt fel is fogták!

Look: Mit érzel az Eufória megjelenése után? Kijött, amit szerettél volna? Könnyebb lett, vagy maradtak még benned elfojtott érzések?

Deniz: Örülök, hogy elkészült. Sok meló volt vele. Aminek ki kellett jönni, az kijött. De ez is csak egy lemez. Ahogy a történések nem állnak le, úgy az agyam sem. Folyamatosan pörög.

Look: Ha jól tudom, komoly polgári foglalkozásod is van, mellette csinálod a zenélést.

Deniz: Mondhatjuk, hogy komoly. Az egyik mobilszolgáltatónál dolgozom. A zenére sajnos emiatt kevesebb időm jut, mint szeretném, de valamiből megkell élni. A zene önmagában ehhez jelenleg még kevés.

Look: Szövegeidben nem gyalázod a nőket, de továbbra sem hiszel a szerelemben. Folyamatos negatív tapasztalatok?

Deniz: Elég sokszor csalódtam, de nem lehet azt mondani, hogy nem hiszek benne. Tudom, hogy az egyik dalom refrénjében ezt nyomom, de mindig az adott pillanat szüli a rímeket. Akkor valóban nem hittem semmilyen tekintetben benne. Azóta pozitívabb tapasztalatok miatt talán én is pozitívabb lettem ilyen téren.  Nehéz dolog ez. Igazából, ha szétnézel a világban, annyi inger ér minden nap mindenkit, és az újságok, tv-műsorok, meg úgy „amblokk” a szórakoztatóipar sokszor szinte skandálja, hogy: „de jó szinglinek lenni”, „nem is olyan gáz, ha megcsalsz valakit”, „töltsd ki ezt a tesztet, hogy megtudd, mennyire vagy szingli” stb. Mit is várnál a ma-holnap felnövő generációtól? Kivétel azonban mindig van, és Őt/Őket kell megtalálni! Nem vagyok az típus, aki minden csajt megcsinál/na, aki él és mozog, sőt!

Look: Úgy hallottam, hogy saját stúdiód is van…

Deniz: Valóban. Az EUFÓRIA is ott készült. Egy házi stúdióról van szó, amit úgy kell elképzelni, hogy minden lehetőség megvan arra, hogy vokált vegyünk fel, és a dalok végleges hangzásának a kialakítása megtörténjen. De élőhangszert itt nem rögzítünk. Igazából másra igényem nekem nincs is, ez bőven elég a DENIZ-lemezekhez egyelőre.

Look: Több év eltelt, és sok minden történhetett veled ezalatt a nem kevés időtartam alatt.

Deniz: Ennyi év alatt szerencsére sokat fejlődtem technikailag is. Több apró részletre tudok odafigyelni, amiknek eddig nem is tulajdonítottam jelentőséget. Szerintem, minden csak előnyömre változott, s a mondanivaló nagyjából ugyanaz maradt. Összességében talán érthetőbb, tisztább lettem, mind szövegileg, mind technikailag. Valóban, sok minden történt. Jártam sok helyen. Volt szerencsém rappelni világsztárok előtt nagy stadionban, de 10 embernek is felléptem helyi klubokban. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, szívesen tekintek vissza az elmúlt időszakra…

Look: Kikkel szeretsz a legjobban szerepelni, fellépni, magyarán dolgozni?

Deniz: A legtöbbet MC Gőzzel léptem fel. Szerintem, nagyon jól kiegészítjük egymást, és ahogy a magánéletben, úgy a színpadon is összehangolódtunk. Artoscsabival is szeretek rappelni. Mostanában pedig az újdonság varázsa az, amikor élőzenekarral állok színpadra. Jelenleg azt élvezem a legjobban, egy egész más világba kerülök olyankor. Kár, hogy itthon ilyen nagyobb volumenű dolgokra sokszor nincs igény és keret sem…

Look: Felvidék, akkor leginkább Gúta, ugye?

Deniz: Attilah barátunk szokott megmozdulásokat szervezni Gútán. Már legendásnak számítanak ezek a bulik. Nagyon szeretünk oda járni, kicsit olyan mintha haza mennék. Jóban vagyunk a helyi arcokkal, a jelek szerint szeretik amit csinálunk, mi is szeretjük őket. Egyébként én már a kezdet kezdete óta járok oda fellépni. Először 2005-ben álltam ott színpadra. Összességében a Felvidékről pedig csak pozitívan tudok nyilatkozni. Nekem úgy tűnik, ott nagyobb az összetartás. Sok levelet, visszajelzést kapok. Nem is tudok külföldként gondolni erre a vidékre, mert nem is az!

Look: Hogy kell elképzelni pl. egy szövegírási „procedúrát”? Bármikor jöhet az ihlet és a rímek? A mindennapos élethelyzetek, esetleg csalódások stb. hozzák magukkal?

Deniz: A technikának köszönhetően most már tényleg bármikor. A hazám szövegét pl. a buszon ülve, a telefonomon pötyögtem be. A papír-toll párosítást felváltotta a billentyűzet-monitor, illetve érintőkijelző-telefon.  Egy biztos pont van: mindig zenére írok szöveget és nem fordítva.

Look: Melyik a kedvenc szöveged, illetve zenéd, ha tudsz a rengeteg baró közül választani? Kérlek, tedd meg!

Deniz: Nehéz ügy ez. Mindegyik dal más miatt nő az ember szívéhez. Ha most egyet ki kellene emelnem, az a: „Ha fájni kell fájjon”. Nagyon sok kaput nyitott meg előttem ez a dal.

Look: Milyen terveket dédelgetsz a közeljövőre nézve, illetve mikor készülsz újra a Felvidékre?

Deniz: Ha hívnak a Felvidékre, szívesen megyek bármikor, nem rajtam múlik a dolog. Jelenleg sokat járok fellépni, és az utazás rengeteg időmet veszi el. Emiatt új projecteken túlságosan még nem gondolkodtam. Főleg, hogy nemrég jelent meg az EUFÓRIA. Ami biztos, hogy sok videóklipet tervezek a lemezhez, illetve szeretnék minél több helyre eljutni a fellépésekkel. Találkozni az emberekkel, és ha úgy adódik, persze jelentkezem majd új dallal. Sok a közreműködős felkérésem, ezeknek is szeretnék eleget tenni. A többit majd meglátjuk…

Look: Mikor lenne elégedett ember Rizner Dénes-Deniz?

Deniz: Ez nagyon összetett dolog. Nehéz rá válaszolni. Ha anyagilag nézzük a dolgokat, akkor lennék elégedett, ha a zenéből megtudnék élni és pont. Az élet viszont ettől összetettebb. Sok dolog elégedetlenné tesz. Összességében, ezzel a világgal vagyok elégedetlen, mert többet kihozhatnánk a dolgokból. Alapjában véve nem normális, hogy 7 napból 5-öt gürizel, aztán két nap pihenő. Ráadásul Magyarországon a semmiért. Hol marad az idő, amit azokkal tölthetsz, akik fontosak neked? Hol maradnak az élmények?  Hol van az megírva, hogy egy embernek így kell élnie? Ez csak egy apró dolog a sok közül, de arra próbálok rávilágítani, hogy akkor lennék elégedett, ha az értékek és a világ történései jobb irányba változnának, és alapjában alakulna át ez a modell, ami szerint a napjainkat töltjük. A jobb irányt szintén vesézhetnénk még oldalakon keresztül, de szerintem sokan értik, hogy kb. mikre gondolok…Ha nem, akkor csak ajánlani tudom, hogy hallgassátok meg az EUFÓRIÁT!

(szöveg: ha, look magazine)