Együtt, egymásért munkálkodnak a nemes cél érdekében-Ők a Magyarock
A közelmúltban hatalmas gálaműsorral ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Pro Urbe-díjas, dél-komáromi Magyarock Dalszínház. Március 3-án este 6 órakor a révkomáromi VMK-ban igazi ősbemutatót tartanak.
Bemutatásra kerül Másik Lehel-Vizeli Csaba szerzőpáros rockoperája, a felvidéki kitelepítettekről, amely a Fehérlaposok címet viseli. A Dalszínház alapítójával, Vizeli Csabával beszélgettünk:
„2002 februárjában alakultunk, egy önálló kezdeményezésként. Az elmúlt tíz évben 14 nagyszínpadi bemutatót tartottunk. Köztük volt négy ősbemutató: Jenei Szilveszter-1956 zenés, ünnepi műsor és három saját musical: Az Aranyember, Klapka és a Fehérlaposok című darabok. Több mint 300 előadást abszolváltunk országszerte, de többször eljutottunk Felvidékre, Erdélybe és Szlovéniába is. Hogy a statisztikai részt teljessé tegyem, saját erőből hat hanghordozónk is megjelent.
Ami a Dalszínház fejlődését illeti, a kezdeti kis „hobbicsoportból”, amatőr kezdeményezésből eljutottunk oda, hogy a térség legnagyobb közművelődési, művészeti alaptevékenységi szervezete lettünk és országos szinten ismert színházi alkotóműhellyé váltunk. Fő törekvésünk, hogy minél színvonalasabb produkciókat tudjunk bemutatni. Nem akartunk a konkrét értelemben vett szórakoztató műfaj felé elindulni. Mindenképpen rockzenét alapul vevő színpadi műveket szerettünk volna és szeretnénk bemutatni, ezek közül is elsődlegesen magyar szerzők műveit, s olyanokat amelyek az irodalomhoz, a történelemhez, Magyarországhoz, a magyarság életéhez kapcsolódnak. A három saját művünk szűkebb hazánkhoz, várusunkhoz Komáromhoz köthetők. Igyekszünk olyan darabokat választani, amelyek valami újdonságot hoznak, kihívást jelentenek, ami művészi megújulást hoz. Nézetünk szerint a zenés történelem- és irodalomtanítás egy kitűnő lehetőség a felnövekvő generációk nevelésében. Játszani, embereket örvendeztetni szeretnénk, hogy lássuk, és büszkék legyünk arra, hogy magyarok vagyunk, itt e csodálatos országban élünk, s hogy ilyen szép történelmünk van. Ez véleményünk szerint ez mindentől függetlenül örök érvényű dolog.“-mondta el büszkeségtől csillogó szemekkel, majd így folytatta:
„A vendégművészeinket is úgy igyekeztem megkeresni, hogy a szakmai munkájuk etalon legyen számunkra, és olyan egyéniségek tiszteljenek meg, akikre büszkék lehetünk, felnézhetünk rájuk és tanulhatunk tőlük. A társulatunk átlag életkora 22-25 év között mozog. Fogalmazhatnék úgy, hogy már fél generáció felnőtt a Dalszínház berkein belül. Akadnak, akik gyermek szereplőként kezdték tíz évvel ezelőtt, és most már komolyabb szerepeket is alakítanak. A tánckarban is vannak jó páran, akik a kezdetektől velünk játszanak. 60 fő alkotja a csapatunkat, és akik minden darabban szerepelnek, 30-35-en. Úgy vélem, hogy ez nagy teljesítménynek számít, mivel sokan közülük itt ismerkedtek meg a színházzal, színjátszással és olyan élményeket szereztek, hogy ez a közeg „megfertőzte“ őket. Egy közösséggé alakultak, akik együtt, egymásért tudnak munkálkodni a nemes cél érdekében. Nagyon fontos, és szívből köszönjük a kedves közönségünk mérhetetlen szeretetét, amely felénk árad. Megemlíteném a zenekarunkat, a Magyarock Musical Bandet is, amely 2008-ban alakult. A Magyarock Dalszínház több tagja is rendelkezik hangszeres tudással. Egyedülálló kezdeményezésüknek köszönhetően létrejött egy olyan zenekar, mely a magyar és a külföldi musicalirodalom legnagyobb slágereit adja elő újrahangszerelt, többségében rockosított változatban. A tagok széles körű színpadi és zenekari tapasztalatainak köszönhetően kiváló hangzással szólalnak meg az ismert dalok szóló és kórusrészei is. Hosszú távú terveink között szerepel az is, hogy egy cd-t jelentessünk meg a zenekar dalaiból is“-ecsetelte, majd a révkomáromi ősbemutatóról ejtettünk pár szót:
„Amikor elkezdtük írni a Fehérlaposok rockoperát, és egyre jobban beleástuk magunkat a történésekbe, óriási szerzői élményben volt részem, és csodás pillanatokat éltünk át már akkor a bemutatón, a Monostori Erődben. Ahol a kitelepítést átélő emberek ott voltak a helyszínen, és nagy kérdés volt, hogy mit tudunk mi még újat mondani, mutatni hatvan év távlatából?! Azok az őszinte köszönetek elmondhatatlanok, leírhatatlanok. Nem tüzet szeretnénk szítani, hanem egy létező történelmi eseményt megmutatni családi drámákon keresztül, de a megbékélés felé vinni az egészet, mivel sajnos visszapörgetni az időt már nem tudjuk. A színészekkel, Varga Miklóssal is konstatáltuk, hogy akkor lesz igazi, ha eljutunk vele a Felvidékre is. Ezért tekintünk hatalmas várakozással az ősbemutató elé, hogy egy olyan plusz érzelmi töltetet adhat, mivel az ő történetük, és ezt szeretnénk tovább vinni más helyszínekre is az egész Csallóközben. Minden magyar testvérünket szeretettel várunk a révkomáromi ősbemutatóra!”-tette hozzá zárásként a Dalszínház alapítója.
(Holecz Attila, Csallóköz hetilap)
