Suhanás a hídon át a 228-assal!

Érdemes kipróbálni a két Komárom között járó vadiúj elektromos buszt. Budapest felé például kényelmesen elérhető vele az InterCity, ami óra 38-kor megy. Ellenkező esetben azonban akad némi gond, mivel pontosan akkor ér a vasútállomáshoz a busz, amikor az ember lánya épphogy leszáll a Budapest felől érkező vonatról. Szóval esélytelen elérni. Pedig azt gondolhatnánk, mihez máshoz igazítanák a buszközlekedést, mint a legforgalmasabb vonatjáratokhoz.

Hogy telt az utazás nekem?

Szerencsém volt, mivel nemcsak villámgyorsan és kényelmesen elértem a péntek esti vonatomat, de még plusz információkat is megtudtam a készséges sofőrtől. Sőt, némi “kalandot” is tartogatott az észak-komáromi buszvégről a dél-komáromi vasútállomásra tartó tízperces út.

A 228-as busz egyrészt hosszabb mint a társai, és 9 méter helyett 13 métert tesz ki. A méretproblémák több fronton okoznak gondot és edzik meg a sofőrök idegszálait. Ha például épp egy másik busz vagy kamion összetalálkozik fehér villanyszekerünkkel a hídon, széltében alig férnek meg/el egymás mellett.

A dél-komáromi rakpartra való lekanyarodás hozza a következő “incidenst”. Ha itt az állomás irányából a főútra kitérők nem rendeltetésszerűen, tehát nem a STOP felfestésnél állnak meg járművükkel, a busz nem tud tőlük befordulni. Magyarországon mondjuk így is tanítják a KRESZT – kétszer kell megállni a STOP táblánál! Először a vonalnál, mivel nem véletlen ennek pozíciója, majd csak ezután jöhet a kereszteződés beláthatósága érdekében történő megállás.

A harmadik, mindennapos fejtörést okozó dolog a buszt vezető mindennapjaiban, hogy egy ilyen hosszú járgánnyal nem lehet egyetlen téréssel megfordulni – tolatni viszont csak segítővel lenne engedélyezett. Tehát a sofőr vagy szabálytalanságra kényszerül, vagy tovább haladva a többlet kilométerekkel gyűlne meg a baja elszámoláskor. Nem egyszerű tehát egy ekkora járművet uralni, irányítani, kezelni, az biztos.

Lássuk az utasokat érintő tényeket!

• Menetrend: hagy némi kivetnivalót maga után, hiszen első ránézésre valahogy sosem akkor jön, amikor “kellene”. Pontosnak pontos, a menetrend is átlátható, ám ahogy megtudtam, abszolút nincs a vonatokhoz igazítva. A jövőben azonban tesznek erre vonatkozó kísérletet – és nemcsak azért, mert én jeleztem a problémát.
• Ár: taxihoz képest bőven lehet spórolni. 210 Forint vagy pedig 0,70 Euró egy vonaljegy ára, és belföldi közlekedésre nem használható – bár nem is érdemes.
• Extrák: töltőállomás található a buszon, bár ilyen rövid idő alatt aligha érdemes rácsatlakozni. WIFI pedig az előzetes információim ellenére nincs. Bár valószínűleg a pár perces menetidő kibírható internetkapcsolat nélkül is.
• Utazás körülményei: kényelmes, zsúfoltnak még “jóindulattal” sem mondható. A délelőtti órákban még pár ember kihasználja, ám a nap folyamán rengeteg a szó szerinti üresjárat. Nekem is csak véletlenül voltak utitársaim, mint kiderült. Eltévedtek.

Összegezve tehát mondhatjuk akár úgy is, ha felpattansz egy 228-asra, jó eséllyel privát járatként szállít majd téged a célállomásra.