Kultúra 2022. 11. 18.

A fiatal kortárs írók köztünk járnak

Hogyan fogjuk meg a mai fiatal közösséget az irodalommal? Csipetnyi humorral, mai nyelvezettel, valami extrával. Adott egy verbális graffity-t alkalmazó, szabadszájú novellaíró, egy molekuláris biológus költőnő, aki szabadverseiben ötvözi a tudományos és az irodalmi nyelvezetet, és egy science fiction-nel, alternatív történelemmel foglalkozó irodalmár. Ők lehetnek a híd a fiatalok felé is?

A frissen átadott komáromi Szinnyei József Könyvtár Triplet elnevezésű író-olvasó találkozóján az ifjabb generációt is bevonzó Gyurász Marianna, Baka L. Patrik és Plonicky Tamás feltörekvő írók művei álltak a középpontban.

Az írók olykor saját magukat cenzúrázva, de legtöbbször minden egyes szót hangosan is vállalva idéznek műveikből.

A mai tinédzsereket és huszonéveseket is foglalkoztató témák feldolgozása, a szabadszájú kifejezések kendőzetlen használata és a tudományos kifejezéssel furcsává tett megfogalmazásmód elérheti, hogy a felnövekvő korcsoportok is lássák: az irodalom velünk él, a kortárs írók köztünk járnak és így érdekessé is válhat a szemükben a kultúra ezen válfaja.

Az irodalom karnyújtásnyira van tőlünk

Általános jelenség, hogy a kulturális események többségében az idősebb korosztályt vonzzák. Lehet az színház, szoboravatás, vagy épp egy kiállítás. Ennek ellenére a könyvtárban szervezett rendezvényre többségében fiatalok érkeztek.

Gyurász Mariannától tudományos kifejezések által tarkított történeteket hallhattunk.

A komáromi születésű, jelenleg Budapesten tevékenykedő biológus vegyíti a két nyelvezetet. Úgy véli,

inkább verseinél kérdezzenek rá, egy-egy kifejezés mit takar, mint sem hogy tudományos szakvéleményeiben legyen túl szubjektív.

A kilövőpálya: mint egy hullámvasút első felvonása,
ám sosem ereszkedik le,
a sínpár, végig felfelé tör, a sztratoszférát célozva meg
maga előtt tartott
két fémöklével.
(Felfúvódás után)

… – szavak tömörülnek minden létező köré, legalább van der waals kötésnyi távolságra – a hirtelen szakadásoktól való félelem és a valamennyi hullámmozgásból származó kéretlen öröm – a matematika összes törvénye iránt érzett tisztelet – önző és rövidlátó ösztöneink ellen irányuló elkeseredett karcsapásaink – ha sikerrel járunk – ahogy te, egyszer megtanuljuk áthidalni ezt a távolságot – és olyan szorosra vonjuk, hogy egyetlen pontba sűrűsödik mind – innen tudjuk majd, hogy az összes út erre futott – és ekkor mindent újraindíthatunk, pontosan ugyanígy –

(Kozmológia)

Az interkulturális réteg tehát egyszerre tudja hasznosítani a természettudomány és a kultúra jegyeit is általa. A tudósszemüvegen át közölt látképek elvont köntösben közölve közvetítik az írónő gondolatait.

A Tükör a nappalokra, menekülőút az éjszakának

A kötet Baka L. Patrik sokadik kiadványa már. Az alternatív történelemmel, a “mi lett volna, ha” típusú írásokkal foglalkozó, ipolysági származású író egyedi módszerrel feszegetett elgondolkodtató témákat.

Otthoni íróasztalom mellett Aldous Huxley egy 1959-ben írott levele függ a falon, bekeretezve, mely így szól: „A történelem legfontosabb tanulsága, hogy az emberek mit sem tanulnak a történelem tanulságaiból.” A képzeletbeli történelem egyik nagy előnye a valódival szemben, hogy – ha megfelelőképp használjuk – olyan új tanulságokat kínál, melyek segítenek a múlt megértésében.

(Az alternatív  történelem  és a  történettudomány)

A humor mindig tarol

Plonicky Tamás elvitte az estét. Királyhelmecről – Patrikhoz hasonlóan – szintén az egyetem miatt Komáromba érkező szabadszájú író, 9 évig prózaírással foglalkozott. Hugyos malac című kötetéből a címadó novelláját olvasta fel, melynek hallatán szem nem maradt szárazon.

A kortárs irodalmi alkotás a maga vulgáris kifejezéseivel tűzdelve, és Tamás felolvasási stílusának köszönhetően rendkívül szórakoztató élményt nyújtott.

Képzeljük el, mi történhetne, ha mindezt egy fesztiválon, emelkedett hangulatban olvasná fel? Máris meg volna az áttörés. Felérne egy stand up comedy előadáshoz. 

Az úgymond patetikus nyelvhasználatot visszaszorító kötet, a maga kicsit sem szofisztikált, ám mélyen szántó gondolatiságával a mai generációt a leginkább képes megfogni. Nemcsak a benne felölelt témák, de a szóhasználat miatt is. A Hugyos malac címadó novella főhőse arrogáns, obszcén stílust alkalmaz, a verbális graffiti függönyén át olykor Guy Richie-hasonlatot felidézve tárul elénk a tartalom. A következő fejezet pedig azoknak a bizonyos másnapoknak a hangulatát feszegeti zseniális kendőzetlenséggel.

Kocsmapróza és tinédzsermonológ, bulinovella és pszichopornó, drogelbeszélés és szexsztori, avagy hogyan építsünk irodalmi művet nyomdafestéket nem tűrő (?), négybetűs szavak köré. Ezek az elbeszélések a mélyben turkálnak, a vállalhatatlanban, a botrányosban, a felháborítóban. Egy kicsit Anthony Burgess Gépnarancsa, egy kicsit Bret Easton Ellis Amerikai psychója, egy kicsit Hazai Attila, egy kicsit Charles Bukowski, egy kicsit Chuck Palahniuk – de mégis: összehasonlíthatatlanul egyedi Plonicky.

(Hugyos malac, ajánló)

Írók ezerféle nyelvhasználattal

Meg kell találni a hidakat az érdeklődés függvényében. Vannak, akik a romantikus regényeket szeretik, Jókai műveket olvasnak legszívesebben. Másokat épp egy Rejtő Jenő sorozat köt le. Vannak azonban a mai trash kultúra fogyasztói, akikhez másképpen kell szólni. Jelentős réteg ők, akikhez meg kell találni az utat: a helyszínt, a módszert, hogy megfogjuk őket. A kortárs művek talán a legjobb eszközei ennek. Ezek is az irodalom részét képezik. A jelenkori alkotások, ha elég ügyesek, képesek olvasásra bírni a mai kor szülöttjeit. Ha pedig már kezükbe vettek egy-egy magukénak érzett szöveget, lehet a klasszikusokig is elérnek idővel. És nem azért mert muszáj, hanem mert kedvet kapnak hozzá és szívesen teszik azt. 

Patrik szerint az alternatív történelem boncolgatásával olykor akár többet is tanulhatunk a történésekből. A science fiction az irodalom esetében egy amolyan modern kori mitológia, melyben lírai hagyományokkal építhetünk világot – falak felhúzása helyett.

Marianna számára a tudományos és az irodalmi nyelvezet egymásnak a másolata. Az elemző gondolatok nála a megismerési folyamat részét képezik.

Tamás hobbiként fogott bele a tudat es tudattalan elképzelt síkon való boncolgatásába. Mindezt humoros köntösbe foglalva, ahogy például egy drogos tinédzser megélheti a varázsgomba nyújtotta új dimenziót.

Úgyszintén a skizofrénia és a nemi erőszak bugyrait is feszegeti, melyeket morálisan elítél, mégis izgalmasnak találja, hogy vajon tud-e írni egy tőle ennyire távol álló dologról.

Ez utóbbi kötetben ráadásul 200-szor szerepel az a bizony g-betűs szó. Amolyan “hangulat-fokozó” eszközként. Ez is azt a nyersséget képviseli, amit egy mai fiatal megszokott.

Formabontó módszer mai köntösben

A tények adottak, a mai viszonyok pedig tények, melyet el kell fogadnunk és alkalmazkodni hozzá. A módszer tehát meg van a felcseperedők megközelítéséhez, még ha botrányos is. Tekintsük mindezt egy lépésnek a nemes cél felé. Az út végén nagyobb tömegekhez is elérhet az üzenet: olvasni jó, elgondolkodni és elgondolkodtatni ér, a szavak írásos formában történő kiadása és fogyasztása pedig egy rendkívül jó alternatíva a lelki béke felé.