Kultúra 2012. 10. 06.

Huszáros üdvözlet és óriás sakkfigurák Komáromból

Beke Sándort, Sanyi bát nap mint nap látni a Klapka téren. Bőszen tologatják a hatalmas bábukat, sakkfigurákat, és minden alkalommal népes néző-, illetve drukkerseregük is akad. Vele elegyedtem szóba, és egy érdekes történet, életút rajzolódott ki előttem. Olyan, amilyenre nem is számítottam.

„Én már öreg gyerek vagyok, fiatal barátom, de a lelkesedésem megmaradt. Ötven év ledolgozott munka van a hátam mögött, de nem tudom letenni a lantot, valahogy nem megy. Mindig spekulálok valamin. Hatvannyolc éve, a Komáromi járásban található településen, Tanyon láttam meg a napvilágot, s ennek folyományaként, mivel falusi gyerek voltam, sosem riadtam meg a fizikai munkától. Ismerem minden csínyját-bínyját. Életem során sok mindenen keresztülmentem. Négyéves koromban gyermekbénuláson is átestem, de sosem hagytam el magam. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy így is ki lehet hozni magamból sok mindent, s ez talán sikerült is. A sport is nagyon közel állt hozzám: bicikliztem, úsztam, szörföztem, s hogy a kulturális vonalat is említsem, zenekarban játszottam, bőgős-gitárosként. A munkám emellett sokrétűen alakult. 63-ban a komáromi bankban kezdtem, utána következett a dohánygyár és a pékség. Mellette elvégeztem a főiskolát és ekonómiai végzettséget szereztem. A keszegfalusi szövetkezetben, mint főkönyvelő tevékenykedtem. A rendszárváltás után ezt fel kellett adnom, és Ímelyen ökonómus-közgazdászként dolgoztam. Majd megnyílt az a lehetőség, hogy könyvvizsgálónak állhattam, akik a könyveléseket, zárásokat véleményezik. Már tizennyolc éve foglalkozom ezzel, s most is, a nyugdíj mellett is aktívabban, mint valaha.”-mondja mosolyogva. Majd megtudom, hogy Szoboszlai Márta mérnöknővel, okleveles könyvvizsgálóval, számviteli szakértővel, aki még egyetemi oktató is egyben, magyar nyelven is megjelentették a „Kettős könyvvitel vállalkozók részére a Szlovák Köztársaságban 2011” című könyvet, ún. hiánypótló kiadványt. 240 oldalas módszertani útmutatót, amely a hazai és a tájainkon céget alapító magyarországi vállalkozók hasznos segítőtársának bizonyulhat. Sanyi bá elkezdi magyarázni a könyvelés, számok világát, s annyi információt oszt meg velem, hogy szinte belefájdul a fejem, s lazán inkább a „szórakoztató mederbe” terelem a beszélgetésünket. S azt tudakolom tőle, vajon hogyan született a „huszáros képeslap” ötlete? Így folytatja a szimpatikus úriember, aki közben már a tegeződést is felkínálja:

„A zenélő képeslap ötlete még 2010-ben onnan jött, hogy ugye talán a legnagyobb attrakció Komáromban mostanság a huszár megjelenése a városháza toronyablakából, ahogy trombitán játsza a Klapka indulót, lelkesíti (csatára) az éppen arra járó magyart. Nagyon sok kisgyermekes család nézegeti, s a lurkók csillogó szemekkel várják a ceremóniát. S akadt olyan kissrác is, aki épp nem látta és sírva fakadt. Gondoltam, a fenébe, meg lehet ezt oldani egy zenélő képeslappal is. Mivel az elektrotechnikai dolgok sem álltak tőlem távol, motoszkált a fejemben. Mivel ez csak egy modul kérdése, így elkezdtem szervezkedni. A világhálón kutakodtam, és láttam, hogy a kínaiak készítenek hasonlót, méghozzá elég jól, s nem is túl drágán, így felvettem felük a kapcsolatot. Angolul sajnos nem tudok, de minden lehetséges netes fordítóprogramokon keresztül kommunikáltunk, és sikerült végrehajtani az ötletet. Ezer darabot meg kellett rendelnem csak a modulból, persze ehhez még jött a képeslap, kispekulálni, mi is menjen rá: címer, üdvözlés több nyelven stb, de sikerült. És elmondhatom, elég nagy sikere van, úgy a városunk lakói, mint a turisták körében. Kanadától kezdve Ausztrálián át megjárta a nagyvilágot. Szépen fogyogat”-kacsint egyet, majd előhúzza a táskájából, s felkínálja, hogy fogadjam el ajándék gyanánt. Mint mondja, a dobpergést „kilőtte” belőle, mivel az már túl hosszú lett volna, így csak a tényleges induló maradt. Majd az árnyékos padról felkászálódva, az újabb ötletének megvalósítási helyszínéhez vezet, ahol óriás sakktábla, és fekete-fehér figurák fogadnak.

„Nyugdíjas barátaimmal gyakran összejövünk itt, s megy a témázás, legfőkébb a foci van terítéken, méghozzá a KFC szereplése. Beszélgetés közben ránéztem a kövekre, és láttam: jé, ez tiszta sakktábla. Mivel az a sport is közel áll a szívemhez, az ötletet tett követte. Óriás-, kerti sakk, ezáltal feldobódna a belváros is, mivel iszonyúan kihalt, az üzletek nagy része sem működik, szóval…A városatyákkal sikerült átvitetnem a javaslatot, megvették a sakkfigurákat, persze kijelöltem a táblát, így bárki megállhat egy játszmára, vagy csupán nézelődni. Olyan partikat rendezünk itt, hogy az eszméletlen. Az idősebb generáció egymást közt, vagy a fiatalokkal méri össze a tudását. Kukel Imre mérnök, a komáromi KSC sakk-klub mestere is lehoz ide pár fiatal tehetséget. Most egy francia turistával játszottam, aki úgy elvert, mint jég a határt. Szóval zajlik az élet!“-teszi hozzá zárásként.

Mint azt Sanyi bá megemlíti, ötlete van még rengeteg. Egy kreálmány már készülőben, s elöljáróban csak annyit árul el róla, hogy újabb „huszáros tett“ várható…

(kép és szöveg: ha, Csallóköz)

Szólj hozzá!