Interjú: Az ETO bajnokcsapatának kapusa, Molnár Péter

A Győri ETO 13 ezer néző előtt legyőzte a vendég Ferencvárost, ezzel a 27. fordulóban már megnyerte az NB I-et. A győriek harminc éves szünet után tudták újra megnyerni a bajnokságot, ez a negyedik elsőségük. A meccset eldöntő Völgyit egy perccel a gólja után kiállították, Strestik pedig azért kapott pirosat, mert egy brutális szabálytalansággal eltörte a ferencvárosi Leonardo bokáját. Pintér Attila győri vezetőedző a lefújás után elérzékenyült. De a második félidőben ki is állt a győri kapuban? Vajon ki is a bajnokcsapat egyik portása? A komáromi Molnár Péterrel beszélgettünk.

KFC nevelés vagy, az anyaegyesület adott. Röviden vázolnád a pályafutásod alakulását, amíg a Győr felnőtt csapatához kerültél?

Így van! Komáromban nevelkedtem, itt védtem minden korosztályban, a felnőtt csapatban is. Egyéves kitérőm is akadt, hiszen a Testnevelési Főiskola alkalmával egy harmadosztályú pozsonyi egyletben portáskodtam. A tanulmányaimat megszakítottam, és hazajöttem Jókai városába, ahol továbbra is elláttam a hálóőri teendőket. Majd egy felkészülési meccset játszottunk az ETO-val, és a jelenlegi kapusedzőm felfigyelt rám. Javaslatára próbájátékon vettem részt, megfeleltem a követelményeknek, és három éves szerződést ajánlottak, amit elfogadtam. Ezt a B csapatnál abszolváltam, majd felvittek a „nagyokhoz”. Bekerültem, és azóta is a tagja vagyok az ETO-nak.

Nem sok játéklehetőséget kaptál az NB I idei évadában. De épp jókor jött az az egy alkalom. Hm? Hogy érzed magad a kollektívában?

Ahogy mondod, nem sokat. Ebben az évadban nem kaptam lehetőséget a bizonyításra az NB I-ben, csupán a Ferencváros elleni derbin, mivel az első negyvenötben lesérült az első számú kapusunk. Ennek ellenére nagyon jól érzem magam, nagyszerűek a körülmények és az öltözői hangulat is.

A bajnokságot ténylegesen eldöntő, az FTC elleni meccsen 13 ezer néző előtt győztetek, de a félidőben  Stevanovicot váltottad. Milyen érzésekkel léptél pályára, illetve milyen tanácsokkal látott el Pintér edző?

Az FTC elleni derbin, amikor kiültem a padra, és megláttam azt a rengeteg embert, hihetetlen érzés kerített hatalmába. Olyan hangulat volt, amit még a padon is élvezni lehetett. Amikor cserélni kellett Stevanovic-ot, sok minden megfordult a fejemben. A pillanat tört része alatt átgondoltam, hogy mi az, amire figyelnem kell és nagyon koncentrálnom. Pintér annyit mondott: „Csak nyugodtan!”

Az FTC elleni győzelemmel  a 27. fordulóban már megnyertétek a pontvadászatot, immár negyedszer. Milyen érzés kerített hatalmába, hogy aktív részese lehettél, hogy több mint 30 év után bajnok lett az ETO?

Fantasztikus érzés bajnoknak lenni! Gyermekként rengeteget álmodoztam róla, hogy egyszer majd ez sikerül, és lám…Az álmok, vágyak teljesültek. Nagyon nehéz megnyerni egy bajnokságot, aki részt vesz a futball vérkeringésében, tudja. Akár megyei szinten vagy bárhol. Mindennek klappolnia kell, és persze Fortuna istenasszonnyal sem árt jó barátságot ápolni. Nekünk ebben az évben minden összejött…

Na és visszatérve a meccshez: Strestik egy brutális szabálytalansággal eltörte a ferencvárosi Leonardo bokáját. Hogy jött ez le?

Marek ügyéhez nem szeretnék semmit hozzátenni, ne haragudjatok!

Akkor olyan, amire mosolyogva válaszolhatsz: a lefújás után elkezdődött a fieszta. Pintér Attila is elérzékenyült. Hogyan ünnepelt a mancsaft?

A meccs lefújása után olyan valamiben volt részem, amiben még soha életemben! Berohantak a pályára az emberek. Öt perc leforgása alatt csak alsógatyában álltam a pályán, és azt sem tudtam, hogy kik „vetkőztettek” le. Ölelgettek, fotókat készítettek, gratuláltak az emberek. Együtt énekeltünk, sírtunk, nevettünk. Az öltözői hangulat? Durrogtak a pezsgők, és mindenkit megfürdettek a medencében, aki csak a környéken poroszkált. Hatalmas buli volt. A végén pedig egy bárban dajdajoztunk reggelig.

Ezt a kérdést nem hagyhatom ki: voltak azért érdekes eredmények, pl. a kecskeméti 5:2, de a leges az otthoni 3:0-s félidőről elveszített meccs a Paks ellen 3:4-re. Mi történt a csapattal?

Véleményem szerint a futószalagon jövő fizikai terhelés és formahanyatlás számlájára írható. Amolyan hullámvölgyként jött. Szerencsére rövid ideig tartott. Rendeztük a sorainkat, és folytattuk tovább: az NB I csúcsáig.

Ugye, a Győri Audi ETO KC Bajnokok Ligáját nyert. Milyen fogadtatása volt a köreitekben ennek, illetve a városban a kézis lányok és a Ti sikereiteknek is?

A kézis lányokat mindenki imádja. Remek csapat világklasszisokkal. A leányzók a Városházán ünnepeltek, és másnap a mi meccsünkön üdvözöltük őket. Főleg a szerb légiósok ápolnak velünk jó kapcsolatot, de a többiekre se panaszkodhatunk. Győrben mindkét csapat sikerének nagyon örülnek az emberek!

Példaképed mind a magánéletben, mind a sportban?

Persze, mint mindenkinek, nekem is vannak példaképeim. A magánéletben az anyukámék, akik mindig mindent megtettek annak érdekében, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt. Aztán a jóbarátom apukája, id. Czaník Károly, aki mindig hitt bennem és segített. Szabó Igor-komáromi vízipólós, aki Franciaországban játszik és edzősködik. Hatalmas sportember.

Gondolom, figyelemmel kíséred a komáromi lilák szereplését is. Új vezetőség, edző, Régióbajnokság. Mit szólsz hozzá?

Sajnos a KFC-meccsekre nem tudok kijárni, de figyelemmel kísérem az eredményeket, a tabellát. Nagyon örülnék, és ez a város, patinás klub megérdemelné, ha a közeljövőben legalább a szlovák második ligában szerepelhetnének!

Terveid, céljaid?

Nyáron jár le a szerződésem. Pár klubbal már tárgyaltam, de konkrét dolgot csak egy hónap múlva tudok mondani. Annyi biztos, hogy szeretnék továbbra is az NB I-ben védeni.

Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk! Portálunk, olvasóink, és minden sportbarát nevében gratulálunk a bajnoki címhez. További sok sikert kívánunk a pályafutásod során! És persze: FIGYELÜNK!

Rendesek vagytok! Én köszönöm a megkeresést, egyben a lehetőséget!

(szöveg: ha, fotó: archív)