Karibi hangulat a Selye János Gimnáziumban

A komáromi Selye János Gimnáziumban idén is nagy népszerűségnek örvend a spanyol nyelv. Ez részben talán annak is köszönhető, hogy a nyelvtanítás különböző formáit igyekszünk bevetni diákjaink motiválása érdekében. Nem riadunk vissza a nem mindennapi, a hagyományoktól kissé eltérő módszerektől sem annak érdekében, hogy a gyerekek kicsit nagyobb kedvet kapjanak a tanuláshoz.

Novemberben előadóvendégként köszönthettünk köreinkben egy nagyon szimpatikus fiatal párt – Erikát, aki szlovákiai magyar származású és férjét, a kubai Carlost. Jelenlétükkel egy egészen különleges hangulatot, igazi kubai temperamentumot adtak tanóráinknak.

Ez a fiatal pár egy igazán érdekes prezentációval készült számunkra. Saját fényképeikkel és élménybeszámolóikkal nyújtottak betekintést az igazi Kubába. Nemcsak a turisztikai látványosságokat mutatták meg nekünk, hanem az ottaniak mindennapjait, szokásait, öröm- és félelemforrásait, küzdelmeiket egy jobb életért. Beszéltek az iskoláikról, a diákokról és a kötelező egyenruha viselésről, osztályokról és azoknak szigorúan szabályozott berendezéséről. Igyekeztek a korosztályhoz illő témákat boncolgatni, így gimiseink könnyedén beleélhették magukat a kubai fiatalok helyzetébe. Jól összeválogatott, a valóságot tökéletesen visszaadó képeik köré személyes történeteket, érdekességeket fűztek. A felnőtteket néhány ilyen elbeszélés visszarepíthetné talán a szocializmus idejébe, de a gyerekek számára ez a rendszer nagyon újnak, meglepőnek, néha egyenesen felháborítónak bizonyult. Érdekes volt hallgatni ezeket a sokkoló tényeket egy életteli, mindig mosolygó fiatal férfi szájából, aki a kemény rendszer ellenére mégis büszke kubainak vallja magát. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy megmutatta nekünk a diktatórikus Kuba egy nagyon is emberi arcát, amit csak imádni lehet. Talán épp ez a kettősség teszi vonzóvá ezt a távoli országot.

Az előadások spanyol nyelven folytak, némi magyar közreműködéssel Erika részéről, aki szintén második otthonaként beszélt Kubáról. Az órákat áthatotta a páros pozitív energiája, magukkal ragadtak minket is. A gyerekek pedig ennek hevében szinte észrevétlenül sajátították el az új ismereteket és kifejezéseket.

Nagy örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy megismerhettük és vendégül láthattuk ezt a két roppant különleges embert az iskolánkban. Ennél jobb hír számunkra talán már csak az, hogy látogatásaik sorozata ezzel még közel sem ért véget. Mint kiderült, Carlos profi táncos. Így hát megragadtuk az alkalmat, s felkértük őt egy salsa tanfolyam megrendezésére. Szerdánként tehát összejön az érdeklődők apraja (a prímósok is) – nagyja, fiúk és lányok ropják együtt Carlos és Erika vezetésével a pezsgő latin ritmusokra. Szavaimat pedig egy spanyol mondattal zárnám, amelyben megköszönjük a ránk áldozott időt és türelmet: Chicos, Erika y Carlos, muchas gracias!

Musitz Marietta és Hevesi Petruf Alena – spanyoltanárnők