Limbóláz a Selyében

Egy igazi vagány sráccal ismerkedtünk meg a patinás komáromi oktatási intézményben, a Selye János Gimnáziumban. A lévai származású, Večerek Attila, az iskola végzős növendéke sokoldalúságáról tett tanúbizonyságot. A kitüntetett tanuló angol, informatika és sportversenyeken öregbíti az iskola hírnevét. Üde színfoltként, a limbóval varázsolja el nemcsak társait, hanem tanárait is.Találkozásunk előtt egy videoklipet tekintettem meg a produkciójáról, amit élőben is bemutat, és ámulok-bámulok.

Look: Honnan jött ez az extrém ötlet?

Attila: Az egész limbós ötlet akkor született meg bennem, amikor befejeztem az általánost, és jött a hosszú nyári szünet. Unatkoztam, és rábukkantam egy remek filmre. Biztosan ismerősen fog hangzani: Keanu Reeves főszereplésével, az amerikai-ausztrál koprodukcióban készült sci-fi, a Mátrix. Rengetegszer megnéztem. A főhős, Neo olyan érdekes módon hajolt el a golyók elől, hogy szinte elvarázsolt. Utána láttam egy dokumentumfilmet, ami a forgatás kulisszatitkait fedte fel. Különféle segédkötelek, s egyéb eszközök segítségével sikerült kiviteleznie a jeleneteket. Elkezdtem gondolkodni, hogy megpróbálom én is.

Look: A gondolatot, ötletet tett követte. Mesélj nekünk erről!

Attila: Belevágtam, de nagyon ügyeltem a súlypontomra. Először nem mentem le, csak kb. 40 centiméterig. Sokat gyakoroltam. A szüleim és a barátaim csak néztek, hogy mi lelte ezt a gyereket? Aztán nekik is megtetszett. Persze a spanjaimnak még jobban. Egy ideig ezzel a mozdulatsorral szórakoztattam szinte mindenkit a gimiben is. Sokszor mondták: „Veči, mutasd meg a Mátrixot!” Folyosón, osztályban, mindenhol ezzel az aktivitással voltam elfoglalva. Sőt a tanáraim, amikor bemutatták az elsősöknek az iskolát, több ízben is szóltak, hogy csaljak már mosolyt a „kezdők” arcára.

Look: Nem elégedtél meg a folyosós attrakcióval, hanem a limbóval ötvözted…

Attila: Rávetítettem mindezt a limbóra, tehát alacsony dolgok alatt úgy átmegyek, hogy nem érintem pl. a lécet abszolút. A földön is csak a lábfejem széle van, és ezek után semmi más. A testem, s minden „tartozék” a levegőben. Lényegében így csúszom-mászom minden alatt, ami létezik. 30 centiméteres léc alatt simán átmegyek. Huszonnyolc sem probléma, sőt a huszonhatos magasság is sikerült már, igaz, csak egyszer.  Sajnos, igazán hitelesített világcsúcsok ebben a „sportágban” nincsenek. A videómegosztó oldalakon is kutakodtam, ott akad pár produkció, de nem tartom túlzottan „tisztának”, mivel jóformán a földön fekve másznak át. Próbáltam keresni különböző limbóval foglalkozó szervezeteket, szövetséget, de nem sok sikerrel. Szlovákiai rekord tudomásom szerint nem létezik. Sőt hitelesített világrekord sem, mivel a kísérletező hozzáért a földhöz és a léchez is a testével.

Attila egyfajta figyelemfelkeltésnek szánja az egészet, és szeretne bekerülni a rekordok könyvébe. De ez nem olyan egyszerű. Szponzorokat kéne találnia. Addig szeretné csinálni, ameddig bírja kondival, mivel nagyon megterhelőnek számít ez a „mutatvány” az ízületekre. Új videó elkészítésén is töri a fejét. Az érdeklődőket akár meg is tanítaná erre a nem akármilyen technikára. Távlati tervei közt szerepel egy limbó tanfolyam, esetleg iskola elindítása is, de mint megjegyzi, jelen pillanatban eléggé absztrakt elgondolásnak tűnik. Igény szerint, különböző rendezvényeken is bemutatná a produkcióját.

Nos, mi csak drukkolni tudunk Večinek!

(szöveg: ha, fotó: Hráček Adrián, Look magazin)