Minden napra egy pizza!

Végigjártuk Komárom pizzériáit és ha már arra jártunk, mindenhol kóstoltunk is. Íme az eredmény! 

Gusto – 3,30 €-tól

A pizzériának nagy hátránya, hogy kiesik a városból. Az általam kiválasztott Gladiátor fantázianevű pizza pedig sem állag, sem íz szempontjából nem került a top mezőnybe. Továbbá, amire érdemes odafigyelni: a kicsi pizza, valóban nagyon kicsi. Ha jól akarunk lakni, nyugodtan vállaljuk be a normálméretű pizzát.

Neptun – 3,50 €-tól

A teszt alkalmával a Sopramos pizza tarja része ugyan kissé rágós volt, viszont összességében finom tésztaételt kaptunk. Nem volt ez mindig így, mivel odaégett és nyers tésztához is volt már szerencsém – utóbbinál vissza is küldtem utósütésre azt. Tesztünk során viszont szerencsére nem találkoztunk hasonló problémával. A szervírozásról azonban lenne mit tanulnia a fiatalabb pincérnőknek, volt már ugyanis, hogy egy tányér leves majdnem rajtunk landolt, a személyzet reakciója viszont csak ennyi volt: hoppá! Illetve a magyar vs. szlovák nyelvű kiszolgálásban is jó volna eldönteni, melyiket használjuk. Ugyanis nem mindig nyerő a vegyes nyelvhasználat.

Manna – 5,70 €-tól

Ha kemencés ételek, akkor a házias ízekkel dolgozó, frissen sütött tésztafélék itt egyedülálló ízvilággal állnak rendelkezésünkre. A pizza ugyan kevesebb feltéttel kerül elénk, hiszen az alapárért cserébe három elemet választhatunk, ám méretben nincs az a tányér, ami elég nagy lenne hozzá. Az alap finom, fűszeres, paradicsomos volt, ám a feltétként kért paradicsom hordozott magában némi hal ízt, ami egy sonkás pizza esetében váratlan meglepetés volt.

Alegra – 3,30 €-tól

A Quatro Fromaggi négysajtos pizza villámgyorsan elkészült még menüidőben is, sőt, még finom is volt – bár hozzá kell tenni, hogy a goudát füstölt sajttal helyettesítették, ami elnyomta a többi sajt ízét. A kiszolgálással azonban itt is akadt már némi probléma. A pincérek gyakran félreállva cigiznek a teraszon, a vendégnek viszont elfelejtenek hamutálat hozni, és van, hogy jön új asztal, mégis a legnagyobb lelki nyugalommal fejezik be az épp aktuális traccspartit. Az indokolatlan nyelvek közti ugrándozás pedig itt is zavaró volt.

Zucca – 5,50 €-tól

Városunk nemrégiben nyílt éttermében rendesen ki kell nyitnunk a pénztárcánkat. A kiszolgálást tekintve azonban abszolút favorit – és egyben talán egyetlen példaértékű pizzéria, hiszen nem elég, hogy príma, udvarias pincérekkel, impozáns környezetben fogyaszthatjuk el ételünket, de külön olajos fokhagymás és chillis öntet is jár a pizza kiváló szervírozásához. Ami nem ajánlott, a becsomagoltatás. Inkább fogyasszuk el helyben a kihozott ételt, mintsem hogy több eurós tételt fizessünk még az elvitelért is.

Bowling – 3,20 €-tól (menüben)

Ez esetben nem csak a – akár menüben is választható – pizza, de úgy összességében az étlap választéka és a hely maga is gyakran vonz. Állagban valójában bármelyik pizzát választjuk, valódi olaszos vékonyságú, gazdag feltétellel ellátott pizzával csillapíthatjuk éhségünket – egy javítanivaló, hogy a szélek nagyon levegősek, ezeket nem volna rossz ötlet megtölteni valami finomsággal. A pizza olaszosnak mondható, a vendégszeretet viszont gyakran közel sem az. Természetesen tisztelet a kivételnek, mert értek már kellemes meglepetések is, de jártunk már úgy, hogy az emeletről telefonáltunk le, hogy feljönne-e végre hozzánk valaki egy órás várakozás után. Arról nem beszélve, hogy záróra előtt 40 perccel már leplezetlenül a tudtunkra adták, hogy jó volna, ha lassan távoznánk.

Lux – 4 €-tól

Az étterem pizzáját laktató tészta és minőségi feltétek jellemzik, a választható fokhagymás vagy sajtos keret pedig tovább csiklandozza az ízlelőbimbókat. Jaj azonban annak, aki akkor rendeli meg innen a pizzáját, amikor már éhes. Az ételkihordó célba érése ugyanis olykor akár két teljes óráig is eltarthat, és helyben fogyasztva sem a gyorsaság számlájára írható a pizzák elkészítése. Hiába sorolják előre a telefonos rendeléseket – ami ésszerűtlen a helyben fogyasztó vendégekkel szemben – még így sem sikerül időben eleget tenni neki, sem közel, sem távol. A személyzet itt is tanulhatna némi jómodort: a köszönés, és a rendeléssel kapcsolatos udvarias érdeklődés helyett a pincérhölgy mindössze fölénk állt és némán várta, mire esett a választásunk.

 

Habár végigjártuk Komárom számos pizzériáját és mindenhol megkóstoltuk a városunkban is közkedvelt olasz kiválóságot, ezúttal mégsem szeretnénk egyértelmű győztest hirdetni.

Részben azért is, mivel szerkesztőségünkön belül sem tudtunk megegyezni a győztes kilétéről, miután mindannyiunk szájízéhez más-más étterem receptje áll közelebb. Ellenben őszintén reméljük, tudtunk segíteni olvasóinknak, ha legközelebb pizzára jön meg az étvágyuk és gondban lesznek az étterem kiválasztásával.

(Milány Kincső; megjelent: az AhojSzia havilap februári számában)