A Popfesztiváltól az Üvegtigrisig – Húsz éves a GIMISZ színpad
Húsz év, ha évfordulókban gondolkodunk, mindenképpen jelentős eseménynek számít akár egy ember életében, vagy akár egy intézmény történetében. Húsz év sikerei alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a Gimisz színpad mára már intézménnyé vált városunk, szélesebb régiónk kultúrális életében. Beszélhetünk akár határokon túli elismertségről is. E kerek évforduló kapcsán kerestük meg Kiss Péntek Józsefet, a Gimisz színpad legendás alapítóját, szervezőjét és rendezőjét, a legilletékesebbet, hogy nyilatkozzon az elmúlt húsz évről.
Kedves József! Bevezetésképpen több évtizedes ismeretségünkre hivatkozva engedd meg, hogy beszélgetésünket tegeződve folytassuk, így riportunkat ezáltal is közvetlenebbé téve olvasóink számára. Köszönöm. Kezdjük is el tehát!
A Gimisz színpad alapítójának, szervezőjének, rendezőjének is vallhatod magad. Ezek közül melyik szerepkört érzed magadhoz legközelebbinek? Szólnál közben magadról is pár szót?
Mindegyiket egyaránt közelinek érzem, mivel az alapötlet, a kezdetek szervezési munkája is hozzám kötődik, így a rendezői munka is. Mondhatom ezt azért is, mivel ekkor már nem számítottam kezdőnek a „szakmában“. Már 2.-os gimnazista koromban az akkori komáromi Magyar TannyelvűGimnáziumban „színházcsinálással“ is foglalkoztam, irodalmi színpadot rendeztem, kortárs költők műveiből összeállított előadásunk – Meneküléspróbák – címet viselte. Később Gáspár Tibor, neves és elismert tanár úrtól átvéve a stafétabotot, kezdtem el színjátszással foglalkozni a gimnáziumban. Néhány évig név nélkül működtünk. A szervezői feladatok után egyre inkább a rendezői, vagyis a diákokkal való művészi munka került előtérbe.
Tehát elindultál a rendezői pályán. Most viszont az érdekelne, hogyan keletkezett, mit takar a Gimisz név?
Nincs itt se titok, se homály. A múlt század 90-es éveinek elején működött nálunk a MISZ (Magyar Ifjúsági Szövetség). Ifjúsági színjátszó csoportjaikat én vezettem. Az iskola vezetőségének, nevezetesen Ipóth Barna igazgató úrnak tetemes támogatásával a csoportokat összevontuk és közösen megalapítottuk a GIMISZ-t. Az elnevezés a gimnázium szó „GI“ szótagjának és a „MISZ“ rövidítésnek összekapcsolásával jött létre.
A GIMISZ név rejtélye így megoldódott. Kérlek, hogy húsz év távlatából ejts néhány szót a kezdetekről.
Az első előadás 1993 decemberében a – Képzelt riport egy popfesztiválról – volt. Csak érdekességként említem meg, hogy az eredeti Presser-Adamis musical éppen idén 40 éves. Az akkori végzősök indítványozták egy musical előadását a szalagavatói műsor helyett. Őka Hair-t javasolták, de tanácsaim eredményeképpen a Popfesztivál-t vittük színre. Hatalmas sikert arattunk, a darab több mint húsz előadást ért meg. Szinte hihetetlen, de a Popfesztivál-lal l994-ben felléptünk a budapesti Szigetfesztiválon is (akkori neve EuroWoodstock volt). Itt is óriási volt a siker.
Ezt igazán nevezhetjük akár „villámrajtnak“ is. És milyen volt a folytatás?
Hagyománnyá vált minden évben egy musical színre vitele. Bővült a társulat is. Így jött létre a Nagy Gimisz a végzősökből, a Közép Gimisz a középső évfolyamosokból és a Kis Gimisz az alsósokból. Általában két szereposztással dolgoztunk, a nagyokkal és a középsősökkel. Ilyen előadások voltak például – A dzsungel könyve; Valahol Európában; Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, 2000-ben. A középsősökkel több alternatív színházi produkció is született, melyekkel sikeresen szerepeltek különböző szakmai zsűrik előtt is, ilyen volt például – „13. álom“ vagy „Az igazság földjén“ – kísérleti előadás módján.
Tartalmas művészi múlt áll mögöttetek. Mesélj most kérlek a darabok és a szereplők kiválasztásáról, hogy történt ez a gyakorlatban?
Az előadandó darabok kiválasztása mindig a rendelkezésre álló „diákanyag“ függvényében történt. A végső döntést, mely az én egyéni jogom volt, mindig szereplő válogatás és énekpróba előzte meg. Soha nem tapasztaltam, hogy valaki is befolyásolni akarta volna döntéseimet. Vagy, ha igen, nem hagytam… Mivel a társulat a gimnázium és a VMK (Városi Művelődési Központ) védőszárnyai alatt működött, így az iskola adta a diákanyagot, vagyis a szereplőket, a VMK pedig a műszaki feltételeket biztosította.
Sikereitek igazolják döntéseidet. Viszont színházi előadás létrejöttéhez a rendezőn és a színészeken kívül komoly segédcsapat is szükséges. Hogyan valósult meg ez nálatok, kik voltak a segítőitek?
Mint már említettem a műszaki feltételeket „patrónusunk“ a VMK biztosította. A szakmai hátteret a harmadik előadásunk után, amely a Grease – Pomádé volt, sikerült kialakítani. A szövegkönyvet dramaturg, a dalokat korrepetítor, a táncokat koreográfus – kik általában mindannyian hivatásos szakmabeliek voltak – írták, tanították, irányították. A zenei felvételek pedig ugyancsak profi felszereltségű stúdiókban, szakemberek felügyelete mellett készültek.
Remek. De hogyan biztosítottátok be a kellő anyagi fedezetet, amely nélkül egy színház sem működhet?
Az anyagiakkal sosem volt gondunk. A pénzügyi hátteret részben kultúrális pályázatokból, részben pedig a szereplők hozzájárulásaiból nyertük. Hozzá kell még tennem, hogy minden alkotó szerény tiszteletdíjért járult hozzá a produkciók létrejöttéhez.
Kiváló színházi menedzsernek bizonyultál. De sikereitek nem voltak pénzfüggők. A titok másban rejlik. Talán benned. Mindig is fiatalokkal dolgoztál, sok csiszolatlan gyémánt is lehetett közöttük, telve tehetséggel és lelkesedéssel. Én itt sejtem a titok nyitját. Mi erről a véleményed?
A fiatalokról (mindről) nagyon jó véleményem van. Semmivel sem tartom őket megbízhatatlanabbaknak és szertelenebbeknek mint mi voltunk, ugyanolyan nyitottak és kommunikatívak a világi változások hatása után is, csak nekünk az idősebb generációknak kellene megértőbbnek lennünk irántuk.
Véleményed gyógyír a generációs problémákra. Biztosra veszem, hogy figyelemmel kíséred védenceid, tanítványaid további sorsát, van-e közöttük, aki például színészi pályára került?
Igen. Sokukkal ma is tartom a kapcsolatot, de nemcsak azokkal, akik a színészi pályát választották, hanem műszakiakkal, tanárokkal és más „civil“ pályán dolgozókkal is. Senkit sem szeretnék kiemelni, mert attól tartok, hogy ezzel másokat megsérthetnék, akad akivel napi kapcsolatban vagyok, de arra is van példa, hogy „csak“ tudunk egymásról.
Most már értem, hogy sokukkal beszélgetve milyen nagy szeretettel beszéltek rólad. De beszélgetésünk végéhez közeledve megemlítenéd legnagyobb sikereiteket?
A Popfesztivál hatalmas sikere után, emlékezetes előadások egész sora következett: Grease-Pomádé, Dzsungel könyve, Padlás, Valahol Európában, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Csárdáskirálynő. A Popfesztivált még két alkalommal 2000-ben és 2010-ben is bemutattuk, mindkét alkalommal a darab más-más gondolati megközelítésére törekedtünk. Az utolsó általam rendezett előadás az Üvegtigris – Flash volt. Méltóbb fogadtatást érdemelt volna, amelyet nem a darabhoz kapcsolódó személyes érdekek megakadályoztak.
Pár érdekes pillanat, sztori a végére. Lehet róla szó?
A Csárdáskirálynő előkészületeit számos emlékezetes pillanat kísérte, hiszen az élő zene, a koreográfia, az ének meg a prózai játék hatalmas összpontosítást igényelt, ráadásul Edwin szerepét csak az utolsó pillanatban sikerült kiosztani. Egy másik nagy élmény még a Pomádé egyik előadásán ért, amikor Beke Sándor rendezővel, aki az első sorban ült, sikerült „elhitetni“, hogy a Sandyt játszó Szvrcsek Anita élőben énekel, de a valóságban az egész előadás teljes playback-ról ment.
Zárszóként mit üzennél az eljövendő fiatal generációknak?
A mai gimnazistáknak és minden diáknak azt üzenem, hogy aki egy kevés érdeklődést, kíváncsiságot, netán tehetséget érez magában, az feltétlenül próbálja ki, hogy milyen csodákat rejt magában az együttjátszás öröme.
Kedves József! Az elmúlt húsz év sikereihez gratulálunk, jövőbeni munkádhoz erőt, egészséget valamint sok sikert kívánunk!Ugyanezek a jókívánságok egyaránt megilletik a Gimisz színpad minden tagját és alkotóját is, akik odaadó munkájukkal a társulat eddigi sikereinek elválaszthatatlan részeseivé váltak. Köszönöm a beszélgetést.
(Patócs Tibor, archív felvételek)
[juicebox gallery_id=”71″]