Több, mint 60 év a komáromi kosárlabda világában – beszélgetés Paulík Józseffel
Ha a komáromi kosárlabdáról beszélünk, a legtöbbek szeme előtt nagy eséllyel Paulík József arca és neve jelenik meg. Nem is csoda, hiszen az idén februárban 80. születésnapját ünneplő szakember valódi legendának számít és személye az évek során valósággal összeolvadt a komáromi kosárlabdázással. Játékosként, edzőként, majd klubmenedzserként tevékenykedett Komáromban és az ő irányítása alatt élte át az egyesület az eddigi legsikeresebb időszakát.
Megannyi edzőhöz hasonlóan Paulík József is játékosként kezdte kosárlabda karrierjét. Először ifjúsági szinten, majd később a felnőttek között játszott. Abban az időben viszont a maitól egy teljesen eltérő struktúrában folytak a küzdelmek. „Akkoriban már az ifjúsági ligába is elképesztően nehéz volt bejutni. Az egyes kerületekből mindössze 2-2 csapat került ki, akik aztán egymás ellen játszva mérkőztek meg a bajnoki címért. A nyugat-szlovákiai kerület, Komárommal és Pozsonnyal együtt nagyon erősnek számított. Rendkívül színvonalas mérkőzések zajlottak már ifi szinten is. Ennek is volt köszönhető, hogy a játékosok, mire kikerültek az ifiből, annyira képzettek voltak, hogy tárt karokkal várták őket az első ligás csapatok. Ilyen volt például a komáromi Kuníček József vagy Bojanovský Pál, aki a Csehszlovák válogatott tagjaként Európa-bajnokságon, világbajnokságon és Olimpián is részt vett“ – emlékszik vissza a fiatalkori évekre Paulík József „Hugo“.
Aktív játékos-pályafutása után Paulík József nekivágott az edzősködésnek. Előbb, a ´60-as évektől kezdődően az ifistákkal foglalkozott, akik irányítása alatt az országos bajnokság állandói szereplői voltak, később pedig a női és a férfi csapatot is irányította.
A komáromi kosárlabdatörténelem egyik legfontosabb évszáma 1991, amikor is új kosárlabda klub alakult meg városunkban, Basketbal klub Dandy Komárno névvel (mely az évek múlásával a BK Plynkom Komárno, majd az MBK Rieker Komárno nevet vette fel). A csapatot főleg hazai játékosok alkották és fokozatosan küzdötték fel magukat a kerületi bajnokságból az első liga kapujáig. Az 1991/2000-es szezonban 30 mérkőzésből 29-et megnyerve a komáromi kosárcsapat bebiztosította az első ligában való részvételt a következő szezonra.
Bár az MBK Rieker Komárno csapata évekig stabil teljesítményt nyújtott a hazai bajnokságban, az igazán kiugró eredmények elmaradtak. Egészen a 2010-es évekig…Ez az év ugyanis megágyazott a következő évek sikerszériájának, mely végül a komáromi kosárlabda aranykoraként vonult be a történelemkönyvekbe. A 2011/12-es szezonban első alkalommal jutott be a szlovák Extraliga rájátszásának döntőjébe Komárom, ahol Privigye várta őket. A 3 győztes mérkőzésig zajló párharcban döntő jelentősége volt a harmadik mérkőzésnek, amikor is Komárom hazai pályán szenvedett 1 pontos vereséget, Privigye pedig hazai pályán bebiztosítva, 3:1-es összesítéssel lett az új szlovák bajnok. Bár a bajnoki cím elmaradt, Komárom az Extraligában elért ezüstéremmel történelmi sikert ért el. Az újabb döntős részvételre pedig nem kellett hosszú évekig várni…
A következő, 2012/13-as szezonban Komárom első alkalommal nyerte meg a szezonközi szlovák kupát, majd 2013 májusában ismét az Extraliga bajnoki címének kapujában állt. Az ellenfél a döntőben ezúttal a pozsonyi Inter, melynek csapatkapitánya a korábban kétszer is Szlovákia legjobb kosárlabdázójának megválasztott Martin Rančík volt. Hat mérkőzés után a bajnoki döntő állása 3-3 volt, a mindent eldöntő 7. mérkőzést Komáromban rendezték. Kosárlabdaünnep a javából. A feszült mérkőzés szó szerint az utolsó másodpercig kiegyenlített volt, végül szoros eredménnyel, 82-80-nal az Inter diadalmaskodott. „A sajtó már akkoriban is arról cikkezett, hogy ez volt a szlovák kosárlabda valaha volt legizgalmasabb döntője. De tényleg egy rendkívül magas színvonalú döntő volt. Az Interben ott volt például Alando Tucker és Marlon Garnett, akik előtte az NBA-ben is játszottak. Szlovákiai szinten hatalmas dolognak számított a leigazolásuk. De persze az összes pályán lévő játékos kellett hozzá, hogy egy színvonalas döntőt láthassunk. Méltó ellenfelei voltunk az Internek és függetlenül attól, hogy kikaptunk, emelt fővel jöhettünk le a pályáról“ – mesélt az emlékezetes döntőről Paulík József, aki ekkor már klubmenedzserként dolgozott a klubnál.
Komáromban a két elveszített döntő után is töretlenül tették a dolgukat, mely két évvel később meghozta a várva várt eredményt. A komáromi csapat 2015-ben alapszakasz másodikként jutott a rájátszásba, ahol magabiztosan lépett túl Besztercebányán és az Interen, hogy aztán a döntőben revansot vegyen Privigyén a pár évvel ezelőtti vereségért és így szlovák bajnok lehessen. Újabb történelmi siker, a legértékesebb és a legjobban várt. „Szlovákiában sokszor arról szólnak a holtszezonok, hogy a keret nagyrésze kicserélődik. A külföldiek jellemzően csak egy évre írnak alá, aztán a legtöbben tovább is állnak egy másik ligába. A csapat magját viszont sikerült itt tartanunk és további nagyszerű játékosokkal bővítettük a keretet. De ennek ellenére olyan célt sosem tűztünk ki, hogy bajnokok akarunk lenni. Az elsődleges minden évben az volt, hogy bejussunk a rájátszásba és menjünk túl az első körön. A legjobb négy között pedig már bármi lehet. Az egy teljesen más bajnokság már, ahol csak minimális lehetőség van a javításra. Ha az alapszakaszban becsúszik 2-3 vereség, az még belefér, a döntő közelében a két vereség viszont tulajdonképpen már a kiesést jelenti“ – emlékezett vissza „Hugo“.
Ezt a korszakot pedig 2017-ben, a nemzetközi Alpe Adria Cup-ban aratott győzelemmel sikerült végképp megkoronázni. Ezzel ugyanis az MBK Rieker COM-Therm Komárno lett az első olyan szlovák csapat, aki történelme során a szlovák kupa és szlovák bajnokság mellett nemzetközi kupában is csúcsra tudott érni. A komáromi csapat nagy hévvel és becsvággyal ugrott neki a nemzetközi megmérettetésnek. „Sokunkat a klubnál valósággal idegesített, hogy vannak olyan külföldi csapatok, akik nálunk gyengébb játékerőt képviselnek, de mégis nemzetközi szinteken mozognak. Így mikor szembejött a lehetőség az Alpe Adria Cup-on való részvételre, úgy döntöttünk, nevezünk. Végül nem csak, hogy bekerültünk a döntőbe, de meg is nyertük azt. Ez azért sem volt akármilyen eredmény, mert az ellenfelünk, a szlovén Helios Suns egy évvel előtte lett hazájában bajnok és az Euroligában is játszottak“ – mondta el a történelmi sikerrel kapcsolatban Paulík József.
Az eredmények elérésében kétségkívül nagy szerepet játszottak a szurkolók, akik fáradhatatlanul hajtották a csapatot. Együtt lélegzett több száz ember és lüktetett a lelátó. Komáromot éppen ezért egy valóságos „oroszlán barlangjának“ tekintették az ellenfelek, ahova nem szívesen jártak játszani. Ennek a legendás szurkolói kultúrának a gyökere szintén több évtizedre nyúlik vissza.
„Mikor még én játszottam, volt, hogy akkor is alig fértek be az emberek a csarnokba. Aztán az évek során, egészen az utolsó mérkőzésekig nagyon stabil és erős szurkolótáborunk volt. A rájátszásban tömve volt a komáromi lelátó, ha pedig Pozsonyban, Léván, vagy Privigyén játszottunk, a vendégszektor tele volt komáromival. Nagyon közel kerültek a szurkolók a játékosokhoz. Még a külföldiekre is úgy tekintettek, mintha a város szülöttei lennének. De még közülük is kiemelkedett egy srác, a 2010-es évek elején játszott nálunk, Kino Burrows. Azóta is aktív, fantasztikus játékos, én magam is nagyon szerettem a játékát, a szurkolók pedig imádták. Sokan úgy indultak el meccsre, hogy nem azt mondták »megyünk kosárlabdára«, hanem »megyünk a Kinora«. Érte jöttek ki, őt akarták látni, megőrültek érte. Az egész országban tudtak a szurkolóinkról, a »vörös ördögökről« és sokszor tényleg ők voltak a 6. ember a pályán“ – mondta Paulík József a szurkolók által teremtett elképesztő atmoszféráról.
Az mindigis tudvalevő volt, hogy Komárom jóval kisebb költségvetéssel dolgozott, mint mondjuk az Inter Bratislava, vagy Privigye csapata. Ennek ellenére az MBK Rieker évről évre méltó kihívója volt ezeknek a csapatoknak. De, hogy sikerült Komáromban hosszú évekig egy ilyen versenyképes csapatot összerakni és gondolták-e még a 2000-es évek előtt, hogy ennyi szép eredménnyel fog gazdagodni a komáromi kosárlabda?
„Nem voltak ilyen komoly célkitűzéseim. A lényeg számomra az volt, hogy tudjak dolgozni és az volt a fontos, hogy kinek dolgozom. A kosárlabda nem rólam és nem a játékosokról szól, hanem a szurkolókról és ezt szerintem ők is érezték. Ezért is tudtak szívből szurkolni. Imádtam azokat a pillanatokat, amikor megjelent a csapat és zúgott a Hajrá! Persze voltak nehéz időszakok, anyagilag mindig nagyon nehéz volt versenyképessé tenni a csapatot. Nem volt könnyű összeszedni a szükséges szponzorokat és sokszor vékony jégen táncoltunk. Számos olyan játékost találni a szlovák bajnokságban, akik több pénzért inkább elmennek az Interbe padozni, minthogy egy kisebb költségvetésű csapatnál játszanak. Sajnos mi is vesztettünk el így játékost. Az ilyen túlfizetéssel pedig az egész ligát is dehonesztálják.
A pénz hiánya nagyon sok csapatot tönkretett és kosárlabda centrumok tűntek el, mint Pezinok, Trencsén, vagy Kassa. De mi szerencsére nagyon jó menedzserekkel dolgoztunk együtt, akik jó áron tudtak hozni minőségi játékosokat. Hatalmas köszönet jár továbbá Orvos Lacinak, „Dandy“-nek, aki anno megvette a klubnak a röplabdacsarnokot, Jasovský Béla úrnak, aki évekig a klub elnöke is volt, Robel József úrnak, a Rieker igazgatójának, a komáromi hajógyár igazgatójának, Meszlényi Istvánnak, a komáromi nyomda tulajdonosának, vagy Konczer Józsefnek, a COM-therm igazgatójának. A városatyák közül a 2000-es évek környékén Pásztor István is rengeteget segített nekünk. Ezek az emberek támogatása nélkül a komáromi kosárlabda messze nem tudott volna olyan szinten működni, mint ahogy működött“ – mondta el végezetül Paulík József.
(György Ádám; megjelent: az AhojSzia havilap áprilisi számában)
