A gútai ex-zsaru különös hobbija
Több, mint húsz évet töltött a rendőrség kötelékében. Nemrég korkedvezményes nyugdíjba vonult, de természetesen nem pihen, hanem az új lehetőségeket kutatja. Amellett, hogy partnerként dolgozik egy cégben, nem akármilyen hobbi bűvöletében él a gútai Király Attila. Egyedi ékszereket készít, különféle ásványokat csiszol. Őt invitáltam egy beszélgetés erejéig.
„A középiskolai tanulmányaimat gépszerelő műszerész szakon végeztem. A katonai szolgálat letelte után a rendőrségnél kötöttem ki. Két évtizedet töltöttem el a szolgálatban, s ebből tizenhat évet baleseti helyszínelőként tevékenykedtem. Fogalmazhatnék úgy, hogy ez a munka nem éppen a „legkellemesebb része”, viszont én nagyon szerettem csinálni. A sors vezérelt az egyenruhások közé, s főleg a helyszínelők táborába, mivel 91-ben sajnos édesapám egy balesetben elhunyt, s akkor már én a rendőrség kötelékébe tartoztam, a szakmát tanulgattam. S egyenes út vezetett a fent említett területre. Mivel megadatott az a lehetőség, „kegyelmi állapot”, hogy ennyi év után korkedvezményes nyugdíjba vonulhattam, így 2010-ben „letettem a lantot”. Kerestem a helyem a „szabad világban”, civil életben. Több mindennel próbálkoztam. Jelenleg egy vállalkozásban tevékenykedem.”-ismerteti az állomásokat, majd a nem mindennapos hobbijáról érdeklődöm. Egy táskából előkerül a rengeteg, csillogó ékszer, és Attila mindegyikről elragadtatással beszél. Így folytatja:
„Az ékszerkészítéssel nagyon érdekes módon kerültem kapcsolatba. A világháló által rengeteg információhoz jutottam. Először az ásványok csiszolásával szerettem volna foglalkozni, és ezirányban olvasgattam, böngészgettem a szakirodalmat, s tapasztalatokat cseréltem a hasonló szakmával, vagy hobbival megfertőződött emberekkel. Természetesen segítséget, tanácsokat kaptam a már rutinosabb kézművesektől, melyeknek nagy hasznát tudtam-tudom venni mind a mai napig. Az ékszerekbe történő ásványcsiszolás valami gyönyörűség, hiszen ezek féldrágakövek. Amiket felhasználok: antikor, ezüstözött-, vagy rézdrót. Fogalmazhatnék úgy, hogy valójában bizsuékszerek. Az ékszercsiszolás jobban vonzott, mivel szebbnek, érdekesebbnek tartottam, hogy az ember elkészít kézművességgel egy olyan követ, melynek a következő folyamatban a befoglalása történik. Két magyarországi kézművessel is felvettem a kapcsolatot, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Készül egy csiszológépem, de még hiányoznak hozzá olyan korongok, melyeket Európa területén elég bajos megvásárolni. A közeljövőben Amerikából fog megtörténni a behozataluk, és segítségükkel már precíz, finom csiszolást, ékszerminőségűt lehet majd elérni. A bizsu-, drótékszerek elkészítésének „receptjét” szintén a világhálóról lestem el, s az első sikereken felbuzdulva már ott tartok, hogy saját technikát is kifejlesztettem. Vannak olyan kövek is, amelyek az ékszerek tartozékai, amiket „készen” vásárolok, de az egész alkotás esztétikáját én adom, s természetesen a fantáziámat is emberesen szabadon engedem. Állandóan variálok, vajon hogy volna minél mutatósabb, s persze ott a legfőbb tényező, az egyediség. Minden ékszerem más és más. Szinte nem is tudnék két egyformát elkészíteni, s tovább fűzöm a gondolatmenetet, nem is szeretnék. Véleményem szerint, a készítője által belevitt lélek a legfontosabb.-mondja átszellemült arckifejezéssel. Megtudom, hogy természetesen kap a megrendelőktől mintákat is, amit úgy-ahogy követ, de többnyire rábízzák a végtermék külcsínét. Több, mint kétszáz ékszerrel dicsekedhet, és elmondása szerint nincs megállás a kisérletezés és az alkotás folyamatában sem. Mint megemlíti, kétkezi munkája mind, de természetesen speciális fogókat is segítségül hív az alakítási folyamat során. Az ívhajtáshoz, egyengetéshez elengedhetetlenek, mint természetesen a kézügyesség is. S hozzáteszi:
„Mostanság visszatér, újra teret hódít a retró, és abban a stílusban elkészítettek számítanak a legkeresettebbnek. Igazi időutazás ez az ékszerek világában. Nem ötperces munka. Vannak olyanok, amelyeket már hónapok óta korrigálok. Mindig valamit alakítok rajtuk. Amíg nem forr ki a végleges forma, addig „szöszmötölök” vele, míg azt mondhatom, kész és bátran tudom ajánlani a potenciális vásárlónak, viselőjének. Addig munkálkodok vele, míg nem kristályosódik ki az általam megálmodott esztétikai világ. Az egyediségre, és nem a mennyiségre törekedve, nagyjából kétszáz darabot számlálok. Az egyéni rendelés az más kategória. Számomra ez remek hobbi, s valójában kikapcsolódás, elszakadás a mindennapok forgatagából. Este, a televíziót jóformán csak hallgatom, s közben zakatol az agyam, és kreálom rendületlenül a dolgokat. Nagyon élvezem és szeretem csinálni, s persze a céljaim közt szerepel, hogy tovább képezzem magam ezen a területen, s az, hogy minél egyedibb és tetszetősebb ékszereket készítsek, melyeket szívesen, s örömmel hord a viselője.”-teszi hozzá zárásként.
Attilának vannak visszatérő vásárlói is, sőt külföldről is érdeklődtek már az alkotásai iránt, amire nagyon büszke. Szinte lehetetlen felsorolni, hogy milyen formákat, motívumokat készített. Medálok, fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok, bokaláncok, karkötők, s most a köldök-piercingeken is töri a fejét. A legkedvesebb ásvány számára a borostyán. S mint jellemző rá, eddig csak nők számára készültek a dolgok, s ígérete szerint az első férfi ékszere is tervben van, melyet a közeljövőben én kaphatok kézhez…
(kép és szöveg: ha, Csallóköz hetilap)
