A komáromi gimitől a Berlinale-ig
A közelmúlt egyik legnagyobb magyar filmsikere Enyedi Ildikó Testről és lélekről című játékfilmje, amely februárban elnyerte a Berlini Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét. Nos, a film főszereplője a Selye János Gimnázium volt tanulója, Borbély Alexandra, aki a filmfesztivál kritikusaitól rendkívül pozitív kritikákat kapott.
A nagycétényi származású színésznő élete teljében van. Energia, életerő, most érzi igazán, hogy maradandót alkothat. Szandra a színház mellett már számos magyar filmben és sorozatban is megmutathatta tehetségét, mint a Hacktion újratöltve, a Swing, a Coming out, a nagy kiugrást viszont egyértelműen a Testről és lélekről című film jelenti. A 67. Berlinaren már az előhangok alapján is Enyedi Ildikó filmjének ítélték oda az Arany Medvét – emellett azonban másik három elismerést is beszebelhették. A film egy 21. századi különleges vonalú drámai szerelmi történet, melyben a színészi alkotások mellett a képi és zenei megoldások egyaránt kiemelkedően pozitív kritikát kaptak. „Már maga a munka csodálatos volt, abszolút azt éreztem, hogy valami nagyon nagy dolog történik az életemben.” – meséli Alexandra.
„Ez előtt még sosem játszhattam főszerepet. Különleges volt a forgatás és a szerep is nagy kihívás volt, mivel a visszahúzódó, autisztikus jegyeket rejtő karakter nagyon távol áll az én extrovertált személyiségemtől. Ettől viszont csak érdekesebb volt a megformálás. A színészet egy játék, hiába kell egy nap alatt 4-5 szerepbe bújnom, Borbély Alexandraként kelek és estére gond nélkül vissza is térek önmagamhoz.”
A Szandra által megformált Mária szerepét először nem is neki szánták. Eredetileg a pszichológusnő szerepére választották ki, így részt vett abban a folyamatban is, ahol a pszichológusnő megformálójaként a főszerepre jelentkezőkkel próbálták el a közös jeleneteket. „Mivel a főszerepre még nem volt meg a kiválasztott színésznő, Ildikó úgy döntött, engem is jó volna kipróbálni. Végül jól sült el és enyém lett a szerep. Az pedig, hogy ennyire tetszik az embereknek a film és belecsöppenhettem egy olyan világba, ami most körülöttem forog, hatalmas pluszt jelent. Egyértelműen a nagy kiugrásként élem meg ezt a folyamatot és nagyon boldog vagyok az egésztől.”
A színésznő a berlini díjátadó napján két darabban is játszott a Katona József Színház színészi gárdáját erősítve, ahol már hatodik éve dolgozik. Így két előadás közt tudta meg a Testről és lélekről című film elsöprő sikerét. „El sem akartam hinni, mikor megsúgták nekem a hírt. Nyilván titkon reménykedtem a sikerben, ám belegondolni úgy igazán sosem mertem. Aztán mégis megtörtént a csoda és imádom mindazt, ami zajlik most körülöttem. Amint hazaérkezett a stáb, tartottunk is egy zártkörű koccintást ünneplés gyanánt. Számos interjút adok mostanság különböző újságoknak a film kapcsán, az éppen zajló főpróba hét miatt, Máté Gáborral – akinek az osztályába volt szerencsém járni egyetemi éveim alatt, most pedig az igazgatása alatt egy új kínai darabon dolgozhatunk együtt – 10-2-ig, majd 6-10-ig ismét próbából állnak a napjaim, utána pedig megbeszéléssel zárjuk a munkát. A 12 órás beosztás és talpon levés valljuk be, nem hagy időt az unatkozásra.”
Szandra szeretné megcélozni a szlovák és a cseh filmipart is. „Van, hogy felajánlanak nekem egy-egy szerepet, de többnyire castingokon kell részt vennem. A közeljövőben készülök bejelentkezni szlovák casting-ügynökségekhez is. Mivel szlovák oviba jártam és számos szlovák barátom is van, ezért a nyelvet magát nem felejtem. Hiába élek évek óta Budapesten és nem használom nap mint nap, rendszeresen elolvasok egy-egy szlovák nyelvű könyvet, otthon pedig rendszeresen beülök moziba szlovák filmekre.”
És hogy mit üzen Szandra a színészi pályára készülőknek? „Nagyon-nagyon-nagyon nehéz pálya, tele kihívással, kudarcélménnyel, tehát jól gondolja meg az, aki bele szeretne vágni. Természetesen, ha az ember semmiképp sem akar más életcélt választani magának, akkor nincs remény, hiszen úgysem fogja senki és semmi eltántorítani attól, hogy megpróbálja – ahogy az évek alatt engem sem lehetett. Mégis azt tanácsolom, ezerszer gondolja meg mindenki, tényleg igazán akarja-e.”
Milány Kincső
