A pofonok felvidéki királya – Rajcsányi Patrik

Az ifjú ökölvívó csupán 21 éves, de már nyolcszoros szlovákiai bajnok. Magyarként, de szlovák színekben versenyezve készül a nemzetközi megmérettetésekre, köztük a 2016 – os olimpiára is, melyen reméljük terveihez híven sikerül szerepelnie. Patrik nagymagyari származású, jelenleg a Selye János Egyetem diákja, emellett Galántán igazolt élsportoló. Felvidékünk fiatal büszkesége újra mesél mindennapjairól, és a sikerhez vezető útról.

Hány érmed és kupád van összesen és melyikre vagy a legbüszkébb?
Rengeteg kupám, érmem és emlékszobrom van, szinte meg sem tudom őket számolni (nevet). A kedvenc elismerésem 2013 – ból származik, egy bronzérem a Bocskai István Világversenyről, Debrecenből, mely számomra felér egy Európa-bajnoki bronzéremmel is. Egy kínai és egy orosz versenyzőt is legyőztem, az orosz ellenfelemet ráadásul első szlovák bokszolóként sikerült megvernem. De nem egy olyan eset is volt, ahol úgymond „elvették a meccsem”. Volt, hogy a felnőtt szlovák bajnokságban nem lehettem első helyezett a korom miatt, meg olyan eset is, amikor doppingon kapták az ellenfelem, akitől kikaptam az elődöntőben – őt végül kizárták.

Hogy néz ki egy átlagos napod, heted?
Egy átlagos napomon reggel fél hétkor kelek, megreggelizem és irány az edzőterem. Edzés után pihenés vagy iskola következik. Individuális órarendem van, de a vizsgáknál ugyanaz vonatkozik rám is, mint a többiekre. Délután pedig vár rám a következő edzés. Egy héten 11-12 tréningem van, de ha meccsem van, olyankor csak 10. A pihenőnapomat általában szerdán tartom, ilyenkor jön a szauna, jacuzzi, masszázs. Az olimpiára egyelőre még nem összpontosítok, hiszen addig még várnak rám az egyéb nemzetközi és hazai mérkőzések. Csinálom a dolgom és a kemény munka biztosan meghozza majd a gyümölcsét. Nem engedhetem el magam, ugyanis az élsport nagy fegyelmet igényel, de nem bánom.

Rögtön kiskorodban a boksz felé vetted az irányt?
Édesapám nagyon jó barátjának a fia, Pőcz Laci akkoriban bokszolt, így apukám kilenc évesen engem is elvitt egy edzésre és azóta benne vagyok a bunyóban (nevet). Ezen kívül 16 éves koromig fociztam a helyi csapatban. A boksz mellett azért döntöttem, mert egyéni sportág. Ha nyerek, egyedül nyerek, ha pedig veszítek, saját hibámból veszítek.

Ki a fő szponzorod?
Legnagyobb szponzorom egész pici koromtól az édesapám. Neki nagyon sokat köszönhetek. Három éve pedig a szülőfalum is elkezdett támogatni, ezért nagyon hálás vagyok. Jó lenne erősebb szponzort is találni, de ettől függetlenül megyek a célom után. Nem számít, mit kell érte tennem, hiszen ez az életem.

Volt olyan, aki próbált lebeszélni erről az irányról?
Anyukám az elején féltett, mai napig egy kezemen meg tudom számolni hány meccsemre jött el. Természetesen minden édesanya félti a gyermekét, főleg ha ilyen sportágról van szó, de lebeszélni sohasem próbált.

Hogyan emlékszel vissza az első meccsedre? Nagy tehetségnek ítéltek a kezdetektől?
Galántán volt az első meccsem 2003 – ban, mindösszesen három hónap edzés után. Emlékszem, alig vártam, hogy a szorítóba léphessek. Nagyon motivált voltam és győztem, leírhatatlan érzés volt. Kiskorom óta ügyes, technikás bokszoló, mondhatni tehetség voltam, de kellett hozzá a sok edzés és kitartás is, anélkül nem ment volna.

Hogy alakult a vándorlásod az egyes klubok közt?
Nagymagyaron kezdtem, ahol Pőcz Tibor volt a nevelőedzőm, azután felfigyelt rám a nyitrai boksz egyesület, Tibor és Pavol Hlavačkával az élen és oda igazoltam. Ezt követően Galántára hívtak a Ko Boksz Clubhoz, a váltásban közrejátszott a szlovák bajnokságon megfosztott győzelmem is. Galántáról a tanulmányaim végett Komáromba jöttem, majd egy év után megint vissza Galántára, ahol most a lehető legjobban érzem magam. Szuper a társaság. Tomi Kid Kovács, a mesterem, egy nagyon jó ember, az utolsót is odaadná bármelyik tanítványának. Nagyon kevés ilyen ember létezik, ő a példaképem. Tóth Tibi pedig szintén egy fontos barátom, aki kiskorom óta kíséri az utam trénerként. Számos oktató, válogatott edző foglalkozott már velem, ennek köszönhetően szerencsére nem kevés tapasztalattal rendelkezem már most, amit kamatoztathatok.

Hogyan kerültél a Sladký život című műsorba és milyen élmény volt?
Szlovákiában kiválasztottak pár celeb családot, köztük Tomi Kidet is, az ő életükről szól az egész. Mivel mi, a tanítványai is az életéhez tartozunk, ezért kerültem be én is a műsorba. Hatalmas élmény volt.

Miért épp a Selye Egyetemre jöttél tanulni?
Véletlenszerűen jött, ugyanis épp Komáromba igazoltam és itt csak ez a felsőoktatási lehetőség van, de nagyon örülök, hogy ide járhatok. A tanárok, az igazgatóság és a csoporttársak teljes mértékben támogatnak. Főleg Sánka Gábor barátom, és Dobay Beáta tanárnő, akik nagyon sokat segítenek, tehát részben nekik is köszönhetem az eredményeimet.

Nem részegített meg a siker?
Nem, mindig is szerény gyerek voltam, és tudom, hogy honnan jöttem. Nagyon sok cél van még előttem, így hiába ténykedem már 12 éve a ringben, még mindig csak az elején vagyok az egésznek (nevet).

-Kincső Milány-