Focikörkép Komáromtól Marcelházáig

Természetesen az EB alatt tovább pörögnek az alacsonyabb osztályú labdarúgó mérkőzések is, sőt a hajrához érkeztek a csapatok.

Ami a járási galerik vitézkedését illeti, felemásak. Akadnak remek eredmények, kuriózumok, vállveregetésre indokot szolgáltató dolgok, de a negatív események mellett sem mehetünk el szó nélkül.

Ami a legszomorúbb, az a Területi Labdarúgó Szövetség háza táján uralkodó fejetlenség. Lesz gól, lesz gól, lesz gól. Volt, van gól, és biztosan lesz is, de Nagy Ferenc basáskodása alatt érdekesen alakulnak a dolgok, s virágzik a sportdiplomácia. A fent említett úriember hivatalba lépésekor tejjel-mézzel folyó Kánaánt emlegetett, s nyilatkozatában bőszen ecsetelte, hogy Ő bizony leszámol a járási futballpályákon uralkodó korrupcióval! Nem lesznek kalbászért, sunkáért, cefréért elcsalt meccsek. Nem ám! Helyette már állítólag a legalacsonyabb osztályban, az ún. dzsungelben, ahol nem Maugli az úr,  is szép pénzösszegek forognak, s találnak gazdára. Szabad a gazda. Megéri tehát szemet húnyni egy-egy szabálytalanság felett, befújni a sorsdöntő büntetőt, vagy másmilyen módon befolyásolni a mérkőzések végeredményeit. Persze, erre koronatanúk, bizonyítékok nincsenek, max. a videófelvételek, azok meg lehetnek montázsok is, igaz? Mit képzelnek uraim, itt Perwoll-lal mosunk, minden tiszta?!

Nos, a funkcionáriust már a kinevezése előtt ismerve, nem voltak illúzióim. Marha egy pesszimista figura vagyok. Gondoltam, itt aztán semmi nem fog változni, s felettébb rühellem, hogy rendre igazam is van az ilyen dolgokban. A legszebb az egészben, hogy járásunk egyik sportújságírója megszerette volna kérdezni az elnök úrtól, hogy vajon, most mi a szituáció, s a beígért megtisztulás hol marad, tán elfogyott a mosópor, uram? Persze, a randevú nem jött össze, és a TLSZ szóvivője hordott össze hetet-havat, hogy falazzon a legnagyobb fejesnek. Hát, nem remek? Nagy úrral időpontot egyeztetni nehezebb dolog, mint Britney Spears-szel.

De kár is erre a szervezetre vesztegetni az időnket. Tegnap belenézek a Komáromi TV adásába-perverz ötlet, jön a kábelen piszkosul, csak úgy szakít. Felkapom a fejem, amikor a KFC mesterétől, Radványitól idéz Keresztényi Gábor, ami valahogy így hangzik: „Nem jött össze a kitűzött cél, de azért ez sem rossz.” Fasza. Frenetikus. Nem tudom, hogy a kolléga fogalmazott-e ilyen semmitmondóan, vagy Radványi a szavaival is annyit fejez ki, mint amennyit a csapatra tudott ruházni a fél év alatt. Semmit. Pedig elmondása szerint a KFC játékosai nagyon technikásak, nem olyanok, mint a korábbi állomáshelyein letesztelt atléták, akik csak güriztek, s nem fociztak. Nos, a komáromiak már itt-ott güriznek, csak játszani felejtettek el. Köszönjük mester!

Pozitív dolog is van…Az ezervalahány lakosú falucska, Ekel csapata simán nyerte a negyedik liga csatározásait, és a következő idénytől kezdve ott szerepel, ahol a KFC. Grajcár azért tud valamit. A sültös sapka és a koptatott farmer még a hatvanas évekből megmaradt, s tán a lakkcipő is táncoló, de összehozta szépen a garnitúrát. Lebecsültem az írek manageréről elnevezett virtuózt, TrappaTónit. Nos, mégsem vagyok tévedhetetlen próféta, és rögtön elkezdem a Canossa-járást!

Külön-külön az egyes csapatokra kitérni nincs kedvem, inkább a szurkolók. A KFC tábora, s a gyallai fanatikusok mellett egy szimpatikus gyüli is kimagaslik, a marcelháziak. Egyenpóló, dobok, tüzelés, rigmusok, utaztatás, videózás, sportszerű bíztatás. Elkísérnék a csapatukat még Alaszkába is! Az elmúlt hétvégén a szomszédos Hetényre nem postakocsival, hanem kisvonattal gördültek be. S hogy a szebb napokat is megélt „gólyákat”, akik már csomagolhatnak eggyel lejjebb otthon is verték, nem meglepő. Ilyen szurkolótáborokból lehetne több. Nem feltétlen kell a meccsek előtt vért inni, és üveges tekintettel vasvillával futkosni, lehet ezt kulturáltan is csinálni.

Erre a hétvégére is marad attrakció, valószínűleg járási bajnokot avat Csallóközaranyos! Nem titkolom, nagyon kedvelem azt a települést, a csapatukat, s bár függetlennek kéne lennie az embernek, de nem tud. Turza Roni, az Ausztriában is jódlizó, mosolygós skalpvadász, gólérzékeny hálózörgető vezetésével, vélhetően méltó helyre kerül a bajnoki trófea. Meglátjuk. S a díszelőadáson tutira megjelenik majd a TLSZ fejese is. S én csak az alkalmat fogom lesni, hogy egy interjú erejéig lestoppoljam, bár a válasz előreláthatólag az lesz, mint amit a szervezet szóvivője fogalmazott meg. Bárkinek, csak nekem nem.

Azóta is depressziós vagyok-belebetegedtem a visszautasításba(kikosaraztak, bmeg), s remélem mihamarabb kigyógyulok-a szinte haldokló Komáromi járási focival egyetemben…Így legyen!

(hattila, fotó: tn, knfoci.sk)