Futás lélektől lélekig
DGS sprint egy gyermekbénulásos kislány javára május végén, Gútán
A tíz éves Szőcs Viviennek gyűjtenek a 3. DGS Sprint jótékonysági futáson május 28-án, szombaton, Gútán. A kislány születése óta járásképtelen. Amikor benyitottunk a Radnóti utcában álló házba, ahol egy szoba, konyhát bérel a család, az udvaron találtuk őt öccsével és édesanyjával.
– Amikor állapotos voltam vele, szerdán elmentem a tanácsadóba, azt mondták, minden rendben van; csütörtökön megszültem, farral jött a világra. Azt mondta az orvos, halva született. Én vettem észre, hogy Vivien él – fogadott Bandri Andrea, az édesanya, majd így folytatta – Amúgy nincs vele gond, hála Istennek. Mindent megteszek érte, hogy jó legyen neki. Csak egy kicsit sokat kell cipelnem. Orvoshoz Komáromba és Pozsonyba járunk. A komáromi Mészáros Renáta, az asszisztense, naponta jön, átpelenkázza, iskolába viszi, ül mellette a padban, az első osztályban. Úgy veszik az osztályban, mint a többi gyereket, csak integrált tanuló a Vivien. Ír, olvas, összerakja a szavakat. Azt mondta a Reni néni is, hogy nagyon sokat javult – tudatta az édesanya.
Nagyon szeretek iskolába járni, játszani a gyerekkel és tanulni – hunyorgott egy fotelban félig fekve Szőcs Vivien. – Az írást, az olvasást szeretem a legjobban. Van egy szerelmem az iskolában, Ákos, a barátnőm pedig Kiara. Forgács Attila is a barátom. Kaptam tőle egy tabletet. Nagy kedvenceim Bogyó és Babóca. Már csak egy hónapot kell aludni a futásig. Ott leszek a színpadon. Bohóc is lesz és zene, és jön Erika is, az arcfestő. Értem fut majd Ákos, Balázs, Kiara, Reni néni és Kati nénink, az osztályfőnök. Csak süssön a nap – vágyakozott Vivien.
Nagyon szeretem a Vivit– avatott be Márk, Vivien öccse, aki szintén fut majd a testvéréért -. Néha szoktunk bent focizni, pedig tudjuk, hogy azt nem szabad. Persze, rajzolunk is, és mindketten imádjuk Morzsi kutyát. Segítek levetkőztetni, átpelenkázni, felöltöztetni Vivit, másik ruhát adni rá. Amit nem tud, lerajzolom neki. Házat és embert ő is tud rajzolni.
Amikor megjelentek az udvarban Attiláék, Vivike nagyon boldog lett – vette vissza a szót édesanyjuk – Volt fényképezés, puszilkodás, minden. Nagyon jó érzés, hogy teljesen idegen embereknek fontos, hogy segítsenek Vivikén. Örökké hálás vagyok nekik! – tette hozzá az asszony, és úgy tűnt, mosolygott.
Két éve Németh Tomika nagymamája megállított az utcán, hogy segítsünk – emlékezett Forgács Attila, az egyik főszervező – Akkor már gyűjtötték neki a kupakokat. Akkor mi, a Hello Gúta Polgári Társulás fiataljai kerestünk minden megvalósítható lehetőséget, ami eddig nem volt a városban. Adta magát, hogy segítsünk Tomikán. Szalai Árpi és Tóth Peti a közvetlen baráti társaságunkhoz tartoznak. Közös ötletelés után összekötöttük a sportolást a karitatív tevékenységgel, így született egy nagy közösségi összefogás, egy tripla sikertörténet – részletezte Forgács Attila.
Tóth Péter barátommal részt vettünk néhány magyarországi futóversenyen, és elhatároztuk, ezt Gútán is megszervezzük. Azután megvalósítottuk – mesélt szerényen a kezdetekről Szalai Árpád táplálkozás-tanácsadó, edző, az egyik alapító. – A Dögös közkedvelt futóterület, rengetegen futnak Gútán a töltésen. A DGS Sprinten kijelöltünk egy 6 kilométeres szakaszt, ezt kell teljesíteni, aki 12 kilométer futásra vállalkozik, kétszer kell megtennie a távot.
A jótékonysági rész Forgács Attila ötlete volt. Mi ketten, Árpival a kezdetektől a sport részét vittük – sorolta Tóth Péter reklámgrafikus, a DGS Sprint társalapítója. – Az első évben a Tomiért futok Dögös Sprint nagyon jól sikerült, benne volt a levegőben a szeretet – fogalmazott Forgács Attila – Szép pénzösszeg folyt be. Tomikának meg tudtuk vásárolni a járókeretet, és el tudtuk küldeni gyógykezelésre, Eperjesre. Kerestük a következő gyermeket. Gyermekkori barátunk unokaöccsére, Vass Tibikére esett a választás, aki szintén születése óta gyermekbénulásban szenved. Pöstyénben az orvosoknak sikerült olyan pályákat megnyitniuk nála, hogy már tud rajzolni, mondta el az édesanyja. Enyhe autizmussal is küzd, a rajzolás az ő számára nagyon jó dolog. Az idén felhívtuk az iskolaigazgatókat, a környéken praktizáló orvosokat. Egyre szűkült a kör. Szőcs Vivien adta magát – nyilatkozta a társfőszervező.
Kettős ez az érzés – sóhajtott irodájában Miklós László, a DGS Sprint koordinátora – Az embert alapvetően megérinti ez a történet. Miközben munka is; a sajnálat egy idő után motiváló, bizsergető érzéssé válik, hogy ezeket az angyalokat segíteni kell. Ez a mi dolgunk. A Dögös Sprint egy jótékonysági futóverseny. Igaz, nem akkor lesz vége, amikor május 28-án az utolsó dolgot is betettük egy zsákba, és eloltottuk a villanyt. Ne felejtsük el, itt pénz van, amit külön szabályzat szerint el kell számolni. Akkor sem lesz ennek a történetnek vége, amikor meglesz a Vivinek kiválasztott egészségügyi segédeszköz, és elszámolunk a pénzzel. Ugyanis Tomikával, Tibikével is folyamatosan tartja a kapcsolatot a Dögös Sprint stábja. Időről időre felkeressük őket; megkérdezzük, hogy vannak, mennyit fejlődtek. Azt szeretnénk, ha kialakulna egy olyan kapcsolat, aminek sosem lenne vége – búcsúzott Miklós László.
Bárány János
Fotó: Tóth Tamás – Sylon
Bővebb és aktuális információ a május 28-ai DGS Sprintről ezen a weboldalon valamint FB-oldalon!
