Hat komáromi hölgynek köszönhetően sikerült megmenteni egy kiskutyát

Hat komáromi kutyabolond hölgynek köszönhetően menekült meg a kis Sunny. A kiskutyát, két testvérével együtt nagyjából két hete dobták ki. Sunny hasát mélyen megharapta egy nagyobb pitbull, egy napig szétmarcangolt bőrrel, mély, nyílt sebbel feküdt a Fiesta vendéglő mögötti kerteknél.  A hölgyek akcióba lendültek, összeszedték a kutyust, állatorvoshoz vitték, aki megműtötte. Sunny sikeresen gyógyulgat, és várja jövendőbeli gazdija jelentkezését. Ez a történet nem csak egy kiskutya sztorija: egyszerre szól sok felelőtlen, ugyanakkor néhány jószándékú, segítőkész emberről is.

Július 19-én három kidobott kölyökkutyát találtak a Fiesta mögötti kerteknél – tudom meg a kutyabarát hölgyektől, Mónikától, Szanditól, Tímeától, Zsuzsától, Biankától és Luciától, akik egyébként egy nagyobb, kutyamentő baráti társaság tagjai. Ezt még aznap jelentették az egyetlen, város által támogatott kutyamenhelynek, a Jelinková asszony által vezetett „Dunajka”-nak. „Ennek ellenére senki sem jött a kutyákért, akik persze nem fajtiszták – mesélik. – Viszont egy asszony, aki a kerteknél lakik, és az unokák jöttek hozzá látogatóba, bevette a kicsiket, játszótársnak.”

Sajnos azonban csak addig tartott a játszótársi pozíció, amíg az unokák nála tartózkodtak, azaz csak néhány napig. Csütörtökön aztán ez az asszony, mint valami használt tárgyakat, újra kidobta a kutyákat a kerítés elé. „Az ott lakók úgy mesélik, egy nagyobb kutya, egy pitbull tulajdonosa sétáltatta arra kedvencét. Nos, sajnos a pitbull nekiment a kiskutyáknak, és jó alaposan szétmarcangolta a kis Sunny hasát.”

Nem tudok elmenni a történtek mellett: vajon ez az egész „baleset” a pitbull tulajdonosának szeme láttára történt? Hogy történhet meg ilyesmi? „Sajnos, vannak olyan véreb tulajdonosok, akik kifejezetten uszítják kutyájukat a kisebbekre – világosítanak fel a hölgyek. – No comment.”

Hát ehhez tényleg nincs is mit hozzáfűzni, gondolom magamban. Mindenesetre a kiskutya csütörtöktől feküdt nyitott hassal a kertek alatt. „Közben valóságos látványossággá vált – mondják a hölgyek. – Emberek jártak arra, fotózgatták – de segíteni senki se segített. Persze, talán azt se tudják, mit kell csinálni ilyenkor, kit kell értesíteni.”

Nos, ha a városi kutyamenhely, a Dunajka nem veszi be a kutyákat, akkor a városházán a kifejezetten a kóbor kutyákkal megbízott személyt, Jarábek urat kell hívni, illetve délután három után a városi rendőrséget. „A dolog úgy történt, hogy pénteken valaki ki is értesítette Jarábek urat. Nyilván nagyon elfoglalt volt, mert nem tudott a kutyusokért jönni.”

Így aztán valaki szombaton egy képet küldött a komáromi kutyabolondok FB-oldalára (Komáromi Kutyások zárt csoport).  Így tudta meg Mónika, hogy egy kiskutya, két testvérével együtt segítségre szorul. Aztán a többi hölgy is akcióba lendült: ketten érte mentek, másvalaki kiértesítette az állatorvost, másvalaki tartotta az ebet operáció közben. „Borzasztó állapotban volt Sunny, amikor rátaláltunk. Hozzá se mertünk nyúlni, nehogy kiforduljanak a belső szervei – megvártuk azt a mindig segítőkész állatorvost, akire számíthatunk ilyen esetekben. Nem is tudjuk, hogy élte túl szegény, talán az volt a szerencséje, hogy nem köpték be a legyek.”

Nos, szerencsére a kiskutya megmenekült, a műtét sikerült. „Nem fajtiszta, de nagyon aranyos. Kicsi marad, nem fog megnőni nagyra. Várja szerető gazdijának jelentkezését.”

Sunny egyelőre az állatorvosnál tartózkodik, utána pedig az egyik fenti hölgy, Lucia önkéntes állatmenhelyére kerül, Zöldállásra – ide kéne érte menni a jelentkezőnek. Itt egyébként 60 kutya tartózkodik, mindet Komáromban és környékén dobták ki… „Ha mi, önkéntesek nem lennénk, nem tudjuk, mi lenne ezzel a sok kóbor kutyával. Nekünk úgy tűnik, senki se teszi a dolgát ez ügyben városunkban.”

„Nagyon kérjük a kutyatulajdonosokat, mindenki „csipeltesse” meg a kutyáját, és figyeljen oda, hogy a csip regisztrálva is legyen! – hívják fel a figyelmet a kutyamentők. – Ez nagyon fontos, sokkal könnyebben meg tudjuk találni az elveszett kutyusok otthonát! És nincs annál jobb érzés, amikor egy elkóborolt kedvencet vissza tudunk szállítani szerető gazdijának!”