Kemény Dénes Gergely Pistát is emlegette a RÉV-ben

Nagysikerű előadásnak lehettek tanúi, akik április 25-én ellátogattak a RÉV Magyar Kultúra Házába a Komáromi Napok keretében megrendezett beszélgető estre Kemény Dénessel. Bödők Gergely kétszer 40 percben faggatta a vízilabdás aranycsapat egykori kapitányát. Rengeteg izgalmas dolgot tudtunk meg, többek közt a komáromi pólós Gergely Istvánról is. S ahogy Kemény Dénes látszólag nem öregszik, úgy a kultusza sem. Már a bemutatást követő különösen hosszú tapson meglátszott, hogy cseppet sem halványul a renoméja, és a humora sem.

Kemény Dénes játszott Ausztráliában és hosszú éveken át az olasz Como csapatában is. Azt viszont kevesen tudják, hogy eredetileg állatorvosi végzettséggel rendelkezik. Amikor Kemény Dénes pályafutását kezdte 1500 gyerek vizipólózott Magyarországon. Jelenleg ez a szám már több mint tízezerre rúg. Vitathatatlan tehát, hogy a magyarok körében különösen sikeres sportág csak úgy vonzza az álmodozó és tehetséges fiatalokat. “Ha valaki azt mondja a kezdetekben, hogy sikerre viszem a csapatot, elhittem volna – hisz a pofánk nagy volt mindig. Biztos viszont nem lettem volna benne.” – vallotta be a legenda.

Apám produktuma vagyok!

Kemény Dénes szülei 3 éves korában elváltak. Mindezt a témát ő maga hozta fel, így a moderátor, Bödők Gergely nem hagyhatta ki, hogy rákérdezzen a szintén vízilabdában remekelő Fecsó bácsira. “Fecsó bá akkor még csak Fecsó volt, hisz 25 éves volt. És én vele maradtam. Mai napig nem tudom, miért váltak el édesanyámmal, és már kár is lenne kideríteni.” Édesanyja ugyanis már meghalt, így mivel az osztás példája a szorzás, úgyis csak az egyik oldalt hallaná. Édesanyjának végül lett másik családja, amiből két húga is született. Őket csak 30 éves koruk körül ismerte meg. 

A családi szál elemzése után a vízipólós kezdetek is porondra kerültek. Kemény Dénes elmesélte, hogy apja úgymond kikötötte őt a köpeny madzagjával a kaputartó oszlophoz. Így élte át első edzéseit. Úgy tartja, az úszók csak addig úszók, míg a vízilabda bele nem esik a vízbe és el nem kezdik forgatni. Így történt ez vele is, onnantól kezdve a póló kezdte őt érdekelni. “Mikor még túl fiatal voltam a versenyeken való szerepléshez, előfordult hogy csalni kellett és a nagyobbak igazolványával játszottunk meccset.”

Aranyköpések a nemzet aranyai vezetőjétől

A beszélgetés során többek közt a következőkre tértek ki a mindent elsöprő sikerek és az álmatlan éjszakákat okozó nehézségek elemzése közepette.

“Ha biciklit akarsz, pedálozz. Ha szövetségi kapitány akarsz lenni, válogass!” – sokszor meggyűlt ugyanis a baja azzal, ki legyen a 18 sportolójából az a 13, akiket felír arra a bizonyos válogatott papírra.

“A tizenharmadiknak nem a jobbat kell választani, hanem azt, aki mellett a másik 12 még jobb lesz” – a vízilabda csapatjáték, s bizony rengeteg álmatlan éjszakát okozott neki, hogy emberi sorsok felől kellett döntenie.

“Sokszor jöttek azzal, hogy biztos azért választok valakit, mert az apjával jóba vagyok. Hát

az én barátságom kevésbé fontos, mint sokmillió szurkoló öröme!”

“Mint oly sok minden mást, ezt is szenvedéllyel kell csinálni. És ha jól eltalálod azt a pár szót meccs közben, átsegítheted a holtponton a játékosokat…”

“Taktikát kell váltani, akkor is ha nem arra készültünk. Az önbizalmat kell egy vesztésre álló negyed után visszahozni. És ehhez sokszor az kell, hogy felülbíráljuk az eredeti elképzelésünket.

Ráadásul ilyenkor a csapat legalább azt hiszi, hogy én voltam a hülye, mert előzetesen rossz taktikát választottam, nem pedig ők játszanak rosszul.”

– derült ki a titok nyitja, ami a mindent elsöprő sikert sikerre halmozhatta.

“Az intuitív döntések sokszor eredményesebbek. Hiába nem azt csinálták, amire készültek, azt csináltuk, ami benne volt a repertoárban. A saját játékos és az ellenfél játékosainak fejével is kell gondolkodni. S ha egy taktika elsőre hibásan lett megválasztva és 0:3 lett oda, a következő negyedben, taktikát váltva fordulhatott a kocka és lehetett belőle 6:1 ide. A harmadik negyedben pedig visszahozhattuk azt a hibásnak tűnő taktikát, amit az elején mutattunk és látszólag nem működött. Az ellenfél akkor már úgyis a második negyedre adott ellenlépésén próbálta törni a fejét. Meg kell lepni őket folyamatosan!”

“Az eredményjelzőnek mindig igaza van és a kapufa mindig igazságos. Annak pattan be a gól, aki többet tett érte.”

“Nincs olyan, hogy nyertünk, de kikaptatok. Akkor is az én pólósaim, ha épp nem győzelmi a széria. Bár a vizalabdánál már autmatikusnak veszik az emberek, hogy az csak első hellyel járhat. Pedig amikor 24-ből majdnem mind aranyérem és a többi is bronz vagy ezüst. Azért az még mindig nem olyan eredmény, ami miatt a kertek alatt kellene hazakullogni.”

“Autonómnak tűnhetek, a fiúk szerint inkább diktátor lehettem. De egyébként mindig meghallgattam őket, meggyőzhető voltam, ha a döntés nem csökkentette az esélyeket.”

“Volt, hogy kikértem a Kásás-Benedek szoba véleményét, mit tanácsolnak. Nagyon sokat segítettek, mivel végül nem mondtak semmit. Szerintük jó döntéseket hozok anélkül is.”

“Alapvetően nem akarom, hogy a saját rendszerembe valaki belezavarjon, még ha jó szándékkal is tenné. Egy meccs után pedig a kabinos is tudja, mit kellett volna csinálni.”

“Ha tanácsot kér tőlem a fiam, természetesen adok. De csak úgy kéretlenül nem mondok véleményt.”

“A filmesek sem szóltak bele az edzésekbe, én sem szóltam bele a film készítésébe. És most már utólag pláne nem szólok semmit.” – így reagált A nemzet aranyai című filmre. 

Gergely Pista jövőképe a magyar válogatottban teljesedhetett ki

Fókuszba került a komáromi Gergely István egykori válogatott kapus is, akit a japán világbajnokságon nézett ki Kemény Dénes. “A szlovákok elleni meccs után megkérdeztem Pistát, érdekelné-e őt egy magyar válogatottság. Az akkori edzőjével, Andrással ellenfelek voltunk játékosként és nem akartam őt megkerülni.

Közöltem vele, hogy kivetettem a hálómat a legjobb szlovák válogatott játékosra.

Azt mondta az egyik szeme sír, a másik nevet. Hiányozni fog neki Pista, de ha a sportoló jövőképe a magyar válogatott lehet, nincs kérdés.” 2001 őszétől elindult a folyamat, akkoriban egy kárpát-medencei külhoni magyarnak nehezebb volt magyar állampolgárságot kapnia. Dénes személyes kapcsolatainak hála meggyorsították a folyamatot és három héttel a spanyol vébé előtt Pista megkapta a magyar útlevelét. “Persze a válogatottsághoz kellett találni a szlovák és spanyol pályafutás után egy magyar klubot is, aki az akkori barcelonai Terrassa-ból kivásárolja őt. Elvégre a magyar bajnokságban kellett bizonyítania, hogy benne van abban a legjobb 2-3-ban, akik közül válogathatok. A Honvéd a Telekom támogatásával partner volt ebben, így lehetett belőle kerettag, abból pedig csapattag. Sok szép élményt szerzett, de voltak vitáink is persze, olyan ez, mint egy házasság – bár kevesebb nézeteltérésünk volt azért, mint egy házasságban. Sok emlékezetes meccse volt Pistának az irányításom alatt, rengeteg örömöt okozott. Köszönöm András, hogy segítettél ebben!”

Milány Kincső