Női ketrecharcbíró született a WFC-ben
A kevert harcművészetek (MMA) bírói funkcióját ellátni nemcsak klub-, vagy városi-, de országos szinten is hatalmas dolog. Nőként pedig még eggyel különlegesebb a helyzet. Varga Kati még csak három éve kezdett el a Wolf Fight Clubban az MMA irányába kacsingatni, azóta viszont határozott elképzelései vannak az e téren elérhető jövőképet illetően – és ahogy ő mondja, minden további csakis rajta múlik.
Kati Farkas Péter kezei alatt kezdett nevelkedni. A 31 éves fiatal anyuka a COVID idején a feszültségét levezetendő vágott bele a küzdősportokba. “A szüleim nehezen fogadták, főleg az anyukám. Érthető, hiszen én is féltem a lányom. De sikerült elnyernem a család bizalmát. Mára már értik és látják, hogy pozitív irányt vett az életem, amióta részese vagyok egy komoly csapatnak, egy közös munkának.”
Az MMA, mint szabályrendszer egyébként már régóta foglalkoztatta Katit. Ám a pandémia jelentette azt lelkileg zaklatott időszakot, amiből a harcművészetek jelentették a kiutat. “Családtagokat vesztettünk el. A párom, Tibi meggyőződése volt, hogy az edzés segíteni fog. Onnantól kezdve, hogy felvettem a kapcsolatot Farkas Petivel, az időm nagy részét a teremben töltöttem. Hálás vagyok, mert rengeteget küzdöttem akkoriban magammal minden téren. Hajtogattam, mennyi mindenre nem vagyok képes. Peti viszont türelmesen, de szigorúan utasított a folytatásra.”
Kati mindenkit a példaképének tart, aki szívét lelkét beleteszi a kemény munkába. Edzőjétől és a többi fiútól tanulta a legtöbbet, de szinte állandó jelleggel nézi az oktatóvideókat is. „Jegyzetelek, gyakorlok, hogy új technikákat sajátíthassak el. Ez egy művészet, mondjon bárki bármit.”
Kati 12 éves lánya is rendszeresen elkíséri édesanyját a terembe – akár ott tanul, amíg Kati edz. Párja, Tibi pedig szintén a WFC tagja. Egymást húzzák. “Sokan kétkedve néznek rám, hogy 31 évesen is így ég bennem a tűz, amit táplálni és nem kioltani szeretnék. Hiába, az életem kovácsa egyedül én vagyok, és nekem ez többet jelent mint bárki gondolná. Nem állok meg!”
Női bíróként egy férfiakkal teli tengerben
A Szlovák Amatőr MMA szervezet (MAMMAL) főnökével, Herda Marekkal Peti révén vették fel a kapcsolatot. Minden fiatal tehetség ugyanis itt gyűjt tapasztalatot. “Egy bírói titulushoz a sport ismerete mellett nagy előny, ha valamilyen formában te magad is űzöd a sportágat.” Továbbá szlovák, magyar és angol nyelvismeret is szükségeltetik ahhoz, hogy érvényesülni lehessen benne. Katinak a vizsga után rögtön egy gálát is kellett pontoznia, természetesen felügyelet alatt. “Aggódtam, hogy fogadnak majd nőként.
Bár kevesen vagyunk, nem én vagyok az első Szlovákiában. De szerencsére itt a munkád alapján ítélnek meg, akár férfi, akár nő vagy.
Mindenki nagyon barátságos és segítőkész. Minél több versenyen leszek jelen, annál nagyobb lesz az elismerés. Június 24-én fogok legközelebb pontozni, amikor hivatalosan is átadják a bírói oklevelet a nagy közönség előtt. ”
Kati nemzetközi berkekben is gondolkodik. “Kezdő vagyok még, tehát egyelőre a cél, minél több hazai verseny pontozása. Eddig körülbelül 40 meccsen vagyok túl, egy gálán belül ugyebár több mérkőzés is van.
Legutóbb például az Oktagon Výzva többkörös forgatásán való pontozásra kértek fel. Óriási lehetőség ez, hiszen világszinten az egyik legnagyobb szervezetről beszélünk, most is erre készülök.
Szóval fejlődni bőven van lehetőség már most is, a többi rajtam áll.”
Sportolóként is nehéz helytállni egy ilyen kemény harcos világban, de nőként még annál is nagyobb kitartás kell hozzá. “A fiúk, akikkel edzem – mint például Papp Lajos – nem igazán az én súlycsoportom. – mondja nevetve. Sokszor zavaró tényezőként is tekintettem magamra, de meggyőztek az ellenkezőjéről. Rengeteget segítenek a fejlődésben, szeretem ezt a mozgáskultúrát és a srácokat is. Kitartó lettem és motivált, és szerintem a nők aránya is idővel változni fog. Nagyszerű érzés belépni oda, ahol szívesen látnak, nemtől függetlenül. Fazekas Kristóffal voltunk egyébként nagyon jó összhangban, de sajnos a szabadidőnk jelenleg üti egymást.” A 15 éves tehetséges srácról, akivel 3 éve együtt kezdtek edzeni, valószínűleg még hallani fog a nagyvilág.
Kati hatása a Wolf Fight Clubra
Nagyszerű érzés a harcosnőnek, hogy ő is adhat valamit a klubnak: tapasztalatokat oszthat meg, ha kérdés támad a versennyel, pontozással kapcsolatban, tud válaszolni, tanácsot adni. “Ez volt az egyik fő motiváció, amiért bírónak álltam. És mindeközben természetesen a WFC nevét is egyre több helyre tudom eljuttatni. A munkám által jó kommunikációs készségekkel rendelkezem, és ez itt is csak is a javamra válik.”
Verseny és bíráskodás, vajon megy a kettő együtt? Egy dolgozó nőnek elég nehezen. Még nem volt olyan, hogy Kati magától akart volna felhagyni a ketrecharccal. A komolyabb sérülések is elkerülték őt, kisebb balesetek pedig bármelyik sportágban előfordulnak. A munka miatt kényszerült csak korábban kihagyásra, de végül ezt is megoldotta. „Most heti háromszor igyekszem a terembe eljutni, ebből nem engedek. Egy versenyfelkészülés munka mellett viszont szinte esélytelen. Két versenyen vettem eddig részt, amire büszke vagyok, mert komoly súlykülönbség ellenére is vállaltam a meccseket. Arról nem beszélve, hogy tapasztalt ellenfeleket kaptam. Tervezem persze, hogy ketrecbe szálljak még harcosként is, de e téren inkább a páromra fókuszálunk, őt szeretném mérkőzéseken látni, én pedig a jiu jitsu felé venném az irányt. A munka gátol leginkább, pedig a bíráskodás és a versenyzés menne együtt is. De ismerem magam, megtalálom az utat. És ha sikerül, majd újra leülünk pár szóra.”
