Imádunk együtt szenvedni – girl power a WFC-ben

Rázd, mintha koktélt kevernél! Üsd, vágd, nem apád! Gyorsabban, mi ez? Mintha öreganyám ugrálna. Sprawl, gyerünk! Ehhez hasonló felkiáltásokkal vágott bele a női önvédelmi csoport az edzésbe az új évben is. Végeredmény? A szokásos: egy csepp magabiztossággal több, a tetőtől talpig izomlázért cserébe…

A Wolf Fight Club fejének, Farkas Petinek régi álma teljesült azzal, hogy a lányok időről időre – most már kifogásokat nem (is)merve – keddenként öttől nyomják a kiképzést. Parancsszóra egy órán át. Akkor is, ha már égnek a karizmok, akkor is, ha már nyögdécselve megy csak a rúgás, akkor is, amikor már a lélek is kiszáll belőlünk az airbike-ot tekerve. Peti pedig nem ismer lehetetlent, különböző stílusú mondatfoszlányokkal motivál, és mi nem merünk, sőt nem is akarunk ellenkezni.

Sosem volt még ennyi lány…

A karácsonyi évzáró bulin többször is elhangzott: olyan jó, hogy ilyen sokan vagytok lányok. Még sosem volt itt ennyi lány! Immáron 11 elszánt hölgyemény alkotja azt a női fogatot, akik váltakozó összetételben, de a tatamin rendszeresen megvillannak. Megvédve becsületünket – és aláhúzva idetartozásunkat – próbáljuk a női energiát az ütéseinkbe, rúgásainkba is közkívánatra belevinni. 

Bokszkesztyűt fel – mert már mindenki megoldotta a leckét, és vett! Óvatosan suhintva, nehogy sérülés legyen, de próbáljuk lemásolni az itinert. Mondjuk elég kemény agytorna megjegyezni, hogy mi mit követ: egyenes, majd horog, és utána térdelés fel, vagy köríves rúgás oldalról. Mire kitaláljuk, már rég lecsapna ránk élesben az ellenfelünk. Sőt, az se semmi, amikor még a szivacsot tartó félnek is időbe telik, mire az ütés tárgyát a szükséges pontra helyezi. Mindig a harci állás elöl lévő végtagjaival kezdünk, és közben az arcunkat minduntalan védjük, ne feledjük!

4 perc teljes gőzzel, aztán még egy perc, meg még egy…

Köredzésként 8x 30 másodpercig teljes gőzzel egy-egy gyakorlat. Az mennyi összesen? Nehezen megy a matek, az agyunk is már fárad. Aztán váltás, és már saját magunkat kell legyőzni, és körről körre jobb időt teljesíteni a megadott darabszámú feladatok elvégzésével. Hát ez a tréning 2024-ben sem lett egy fikarcnyit se könnyebb… És még így is vannak, akik a végén nyújtás helyett/mellett, vágynak egy kis éles sparringra face to face. Nyomjátok csak lányok, én kipurcantam! Épp elég, hogy a saját rekordomat megdöntöttem, kérem alássan. Pláne, a kondimhoz képest csoda – ahogy Peti is kommentálja. Így hát nem érdemes nyafogni azon, ha esetleg még így is utolsó vagyok a szórásban, végülis elégedettséggel nyugtázható a nap, ha önmagad lekörözöd, nem?

Az utolsó csepp és lehelet

Folyik a víz rólunk. Mintha az utolsó leheletünket fújnánk ki, annyira elfáradunk a gyakorlatsorok végére. Habár, ha azt vesszük, hogy már a bemelegítéskor is hasonlóan küzdöttünk az elemekkel… Mi a tanulság? Mindig van “lejjebb”, ami ez esetben bizony lök feljebb! 

Mert nem csak technikát tanulunk, hanem a kitartásunkat trenírozzuk. Nem csak egy veszélyhelyzetre készülünk fel, hanem állóképességünk növekedésével összekarolkozva lassan, de biztosan elhisszük: nem olyan könnyű immáron elbánni velünk. S adja a jóisten, hogy ne kelljen soha élesben kipróbálni a fogásokat, a heti egy kifulladásra ettől függetlenül szüksége lenne mindenki másnak.

Hogy a ketrecre valaha megérünk-e?

Esetemben kétlem. A szívósabbak viszont már fogvédővel, fejvédővel, sípcsontvédővel felszerelkezve masíroznak hadba, és még élvezik is a menetet.

Szóval akárki is látogat el az ún. Kick this out csoportba, megtalálja a helyét és a maga miértjét. Vagy újra gyerekként rákjárásban, cigánykerekezve bemelegítésként, vagy kiütve, rúgva magából a felgyülemlett stresszt a bokszzsákoknak annyi. Esetleg egy jót nevetve azon, hogy egymás lábát hónunk alá csapva szédülünk el körbe-körbe ugrálva. S hogy ölbe kapva a másikat menyasszony pózban rohanjunk faltól falig? Még ez is megy, ki gondolta volna… Játékosan, de keményen, lányos zavarunkban vihogva, de szüntelenül. Cipő nélkül, mert néha az óvodában érezzük magunkat. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy Péter “bácsi” fegyelmezésére a káromkodást és állandó dumálást is mérsékelni illik – bár egyeseknek (pl. nekem) ez nagyon nehezére esik. 

Egy biztos, érdemes kipróbálni, milyen a WFC közösségéhez – és különleges tornaórájához – tartozni. Egy életérzés! Gyertek még csajok, lesz kapsz, de élvezni fogjátok!