A régészet romantikus tudományág, szinte krimi

Beszélgetés Ratimorsky Piroska régésszel, a Duna Menti Múzeum egykori munkatársával.

„Komárom csodálatos város. Döbbenetesen gazdag múlttal rendelkezik. Kicsi, mégis igazi európai város. Munkám során kitárult előttem a múltja, a szívemhez nőtt, sajátomnak tekintem és történelmének rabjává váltam” – vallja a nagy múltú régész.

Romantika és kaland a régészet, vagy egyszerűen csak tudományág? Fiatalon mi ösztönözte, hogy régész legyen ?
Bevallom, eleinte engem is a romantika és a kaland fogott meg. Van a régészetben egyfajta krimiszerűség, hogy valamit megtudhatok azokról a régi tárgyakról, melyeket kiások a földből. Első találkozásom a régészeti ásatásokkal viszont nem várt tapasztalatokkal lepett meg. A brünni Purkyně Egyetemen kezdtem a régészeti tanulmányaimat. Már az első évfolyam kezdete előtti nyár terepmunkával indult. Meglepődtem, mikor talicskát és lapátot adtak a kezembe. A szakmai utasítás úgy szólt, hogy a földet, amit a kollégák kiásnak, hordjam fel a dombra. Rádöbbentem, hogy a régészet minden szépsége mellett nehéz fizikai munka is. A következő nyáron már elsajátíthattam a szakszerű régészeti feltárás fortélyait, és a nyári forróság ellenére boldogan tettem a dolgom. A régészet azonban tudományág is, szoros kapcsolatban áll a történelemtudománnyal. A feltárt leletek feldolgozása elképzelhetetlen történelmi ismeretek nélkül.

A köztudatban a régészek világot járt, világlátott emberek. Hol és merre kutatott?
Eleinte én is az egyiptomi piramisokról, görögországi ásatásokról és olaszországi lelőhelyekről álmodoztam. Sajnos, az én időmben mindez csak álom maradt, legfeljebb Magyarországra juthattunk át. Pályafutásomat ezért Komárom és szélesebb környéke történelmi kutatásának szenteltem. Régiónkban még ma is rengeteg feltáratlan lelőhely létezik. Egy régész számára szinte aranybánya! Gazdag munkásságot tudhatok magam mögött, és a hazai tájakon is nagyon sok kalandban volt részem a munkám során.

Ön nem komáromi születésű. Sajátjának érzi a várost?

Érsekújvárban születtem, családom a II. világháborút követően sok hányattatáson ment keresztül.
Megjártuk Csehországot és Magyarországot is, de édesapám hazai tájakra vágyott. 1951-ben munkát kapott a komáromi hajógyárban. Így lettünk komáromi lakosok. Én már itt érettségiztem. A brünni Purkyně Egyetem professzorainak sem volt ismeretlen Komárom és a város gazdag történelme. Arra kértek, hogy tanulmányaim befejezése után mindenképpen térjek vissza a városba. Úgy gondolták, hogy itt szükség lesz rám. Hazajöttem, és 1965. szeptember elsejétől kezdtem el régészként dolgozni a Duna Menti Múzeumban. Férjhez mentem, majd jöttek a gyerekek, és én maradtam.

Kiadott művei alapján szakértője Komárom és környéke történelmének. Van kedvenc kutatási területe?
Sajnos, már csak múlt időben beszélhetek róla. A hetényi kelta temető feltárásakor a múlt század hetvenes éveinek elején elém tárult egy csodálatos kelta világ. A lelet eredményeit bemutattam egy európai kongresszuson, majd az anyag közzétételére is sor került. Egy  csapásra bekerültem a szakma európai vérkeringésébe. Oxfordtól egészen a Sorbonne-ig érdeklődtek a régészek és történészek, mindenki az itteni kelta leleteket szerette volna látni. Rengeteg meghívást kaptam nyugati konferenciákra és előadásokra, de a politika megakadályozta a további előrelépésemet. Nem lázadhattam, már volt két gyermekem, így nem kockáztattam. Rosszul esett, és elgondolkodtam a folytatáson.

Melyik kiadott művére a legbüszkébb?

Nehéz erre a kérdésre válaszolnom. A hetényi kelta lelet publikációja után elhatároztam, hogy meséket nem akarok írni. Ha nem folytathatom a kelta kultúra kutatását európai összefüggésében, akkor abbahagyom és másba kezdek. Ezután kezdtem el régészeti topográfiával foglalkozni.
Eldöntöttem, hogy létrehozok egy kartotékrendszert, és feldolgozom a Komáromi járás negyven falujának minden fellelhető régészeti információját az őskortól kezdve egészen a honfoglaló magyarokig. Így jutottam el az egyes falvak első levéltári okirataihoz. Terjedelmére és régióbeli jelentőségére való tekintettel ebbe a munkámba fektettem a legtöbb energiát.

Komárom történelmének melyik korszakát kedveli leginkább?
Nem emelném ki egyiket sem. Mindegyiknek megvolt a maga romantikája, de a katasztrófája is. A városra minden korszakban szép és eseménydús élet volt jellemző. Nagyon érdekes viszont, hogy ebben a kis városban annyi európai értékű ember született, nőtt fel, élt és dolgozott, mint kevés helyen máshol a világon. Kár, hogy e tekintetben csak a 18. századig nyúlunk vissza, mert ha vizsgálnánk a korábbi korszakokat is, még büszkébbek lehetnénk városunkra. Arról nem is beszélek, hogy királyoknak, fejedelmeknek és híres embereknek volt kedvenc tartózkodási helye Komárom. A városi levéltárban számtalan erről szóló okirat található, csak nincsenek feldolgozva és közzétéve. Ezek olyan propagációs anyagok lehetnének, amelyek fellendíthetnék a város idegenforgalmát.

Van javaslata a komáromi vár és erődrendszer rendbehozatalának felgyorsítására?
Sajnos, azt kell mondanom, hogy gyors előrelépés nem várható. Amíg nem dolgozzák fel szakszerűen a vár történelmét és bizonyítják jelentőségét katonai építészeti téren is, addig nem lehet olyan történeti tanulmányokat elkészíteni, amelyek alapján uniós pénzforrásokat igényelhetnének a teljes rendbehozatalhoz. Hiányzik egy szakértő csapat, amely ezt elkészítené. Ezzel kellett volna kezdeni. Így csak folyik tovább a toldozás-foltozás.

Ennyi tudást és tapasztalatot kár lenne veszni hagyni. Mivel foglalkozik jelenleg?
A várban és Leányváron folyó ásatásokon mint tanácsadó szoktam részt venni. A leletek tisztogatását még mindig nagyon szívesen végzem. Sokat vagyok az unokáimmal is, de néha jól esik egyedül maradni, csak pihenni és energiát gyűjteni. Egy nagyobb munkába is belekezdtem, Szulejmán török császár 1529-es bécsi hadjáratán írt naplóját fordítom szlovák nyelvre.

Tervez még valamit szakmai téren?
Egy monográfia kiadását tervezem „Komárom története az őskortól 1550-ig“ címmel. Már folyamatban van egy szakmabeli, hazai és magyarországi kollégákból álló (régészek, történészek, levéltárosok) csapat létrehozása, melyben mindenki egy-egy korszak történelmét dolgozza fel. Hosszadalmas munkáról van szó, remélem, a végén bemutathatjuk majd a komáromi nagyközönségnek is.

(pt)