Túrni vagy nem túrni? Ez itt a kérdés!

Praktikus? Olcsó? Ökotudatos? Rengeteg kérdést vet fel a használt ruha vásárlás ténye. Valóban megvédené a bolygót, ha márkaüzletek helyett second handekben költenénk el a pénzt? Íme néhány tény, mely a használt ruha kultuszát más kontextusba helyezi.

Tévhit, hogy a turkálózás ciki lenne. Épphogy egyre inkább teret hódít. Egy fagyi áráért egy felsőt? A nők számára nem kérdés, melyiket választják. A környéken is hatalmas az igény a használt ruhára. De vajon segítünk ezzel bármin is?

Turizni érdemes!

De nem ész nélkül! Felhalmozni és szemetet generálni belőle ugyanúgy problémát jelent, noha sokkal kímélőbb mint az új ruhák gyártása. Sok pénzből pedig ugyebár nem művészet felöltözni, kevésből annál inkább! Ráadásul a környezeted tudtára adni, hogy bizony 0,30 Euróért vettél például egy menő overált, üdítő érzés.

• Válassz olyan darabokat, melyekre valóban szükséged van!
• Célirányosan keress szín, ruhatípus, vagy méret alapján! Ha megtanulod gyorsan átlapozni a turis ruhákat, egyáltalán nem tart tovább, mint egy márkaüzlet vállfáiról válogatni.
• Töredéke áron vehetsz jó minőségű, sokszor márkás és még hordatlan darabokat.
• Nagy valószínűséggel az általad kiválasztott ruhát nem próbálták fel előtted egy tucatnyian. Az ára miatt ugyanis nem kérdés, hogy ha jó, jól is áll, megvesszük-e.
• Min tudsz spórolni, ha nem a ruhán? Az élelmiszeren nem érdemes, az utazáson pedig nem akarsz. Marad az öltözködés!
• Változatos ruhatár fillérekért, hiszen ha nem az egykaptafa márkaüzletek egyendivat darabjai között lavírozol, kisebb valószínűséggel jön majd szembe ugyanaz a modell az utcán is.

Magyarország, egy turinagyhatalom

Sajnos a turkálózás kérdése kétélű a dolog, hiszen Magyarországon például személyenként jelenleg eleve 10 kilogrammnyi használt ruha termelődik évente. Átlagban 60-80 ezer tonna ruhát dobunk ki összesen, aminek 90%-a hulladéklerakóba kerül. Ennek csupán 60-70%-át próbálják meg újra értékesíteni. 15-20%-uk géprongyként, kárpitos termékként, geotextilként, szűrőként, bélésként, párna töltetként végzi, 6-8% energetikai újrahasznosításra kerül. Mivel nagyon jó az égése, sok hőt termel, a hamuját például cementhez keverik.

És mindössze 1% kerül lerakásra.

Európában évente körülbelül 6 millió tonna textilhulladékot dobunk ki, amelynek mindössze 25 százaléka kerül újrafeldolgozásra. Az EU textilipara azonban még ennél is több hulladékot generál. Az általa felhalmozott 16 millió tonnányi textilipari hulladék nagy részét, évi 9,35 millió tonnát, hulladéklerakóba szállítják vagy elégetik.

Hulladékkezelés ruha terén

A kőolajipar után a divatipar a legszennyezőbb iparág a világon. 2025-től kötelező lesz külön gyűjteni a textilhulladékot! Persze ettől még a termelés mennyisége nem változik.

A használt ruhák piaca egy közel 5 milliárd dolláros, növekvő iparág, évente körülbelül 4 millió tonna ruhával. Nincs olyan olcsó alapanyag és gyártási technológia, ami ne járna durva szén-dioxid-kibocsátással, vízpazarlással és vegyszeres szennyezéssel. E téren a gyapot termesztésekor történő rengeteg növényvédőszer felhasználása, valamint a pamuttá alakítás során felhasznált hatalmas édesvíz mennyiség után a szennyvízkibocsátás sem elhanyagolható probléma. 
Tehát az új ruhák gyártása semmiképp sem célravezető. A használt ruhák felhalmozása, majd kidobása viszont szintén nem az.  A divatmárkák átlagosan 40 százalékkal többet gyártanak, mint amennyit eladnak. Évente 150 milliárd új ruhadarab készül el világszerte – és ez a szám egyre csak nő. A statisztikák szerint 2014-ben 60%-kal többet vásároltunk, mint 2000-ben. Ezzel szemben annak átlaga, hogy egy ruhát hányszor hordunk 36%-kal csökkent a 15 évvel ezelőttihez képest.  

Egyetlen fehér póló "ára" 
Egy kilogramm pamut feldolgozásához közel 20 ezer liter víz szükséges, és a ruhadarabok előállításához nagyjából 8 ezer különböző kemikáliát használnak a gyárak. Egy fehér pamutpóló előállítása nagyjából 2700 liter vizet igényel: ez a mennyiség egy ember ivóvízszükségletét körülbelül 3,5 évig fedezné. A szállítás szintén nagy mennyiségű károsanyag-kibocsátást von maga után. Egy pamutpóló szén-dioxid-lábnyoma körülbelül 15 kilogramm, ami nagyjából 20-szorosa a saját súlyának. A divatipar az egész világ szén-dioxid-kibocsájtásának 10%-áért felelős. 

A világ többi táján csak problémát generál a használtruha-mennyiség

Az európaiak által már nem hordott ruhák sok esetben fejlődő országokban végzik, szeméthegyek és katasztrofális környezetszennyezés formájában. Akár 20 méteres magasságot is elérő lerakatok keletkeznek általa.

Több kelet-afrikai országban már betiltották, hogy európai használt ruhát importáljanak. Egyre több ország követi ennek példáját.

Ne vásároljunk annyi ruhát!

Főleg ha úgyis kidobjuk. Ha pedig nem dobjuk ki, minél többször mossuk ki, annál több mikroműanyag távozik belőle. Ne halmozzuk fel a ruhákat, akkor se, ha second handben vásároljuk őket! A Vöröskereszt alapszervezetek számára sem megoldás mindig a ruhagyűjtés. Tehát ezzel sem nyugtathatjuk magunkat, hogy majd jó helyre kerül egy olcsón beszerzett, ám hordatlan darab. Sajnos az emberek a téli ruhától tavasszal, a nyári ruhától télen szabadulnak meg. Éppen fordítva lenne szükség a kiselejtezett darabokra.

Nem lehet tehát egy mondattal elintézni a használt ruha létjogosultságát. Fontos, hogy mi magunk mit teszünk vele. A legfontosabb, hogy ameddig csak lehet,

tartsuk körforgásban: cseréljük el, adjuk tovább, alakíttassuk át.

Egyes adatok szerint 28 milliárd dollár értékű a világméretű használtcikk-piac, és a következő öt évben ez 64 milliárd dollárra nőhet. A jóslatok szerint mind több használt holmit fogunk vásárolni. Ám az lenne az igazán célravezető,

ha a világ leszokna a felesleges vásárlási mániáról – akár új, akár használt.

Ha csökkenne a kereslet, előbb utóbb csökkenne a kínálat is. Ez védené meg valóban a bolygót.

(Milány Kincső – MKey)